Boroztunk egy egészségeset szombaton, a vége felé előkerült a toszkán Le Fonti IGT-je, a Fontissimo, majd mellé az Ikon 2007-es Evangelista cabernet franc-ja, mindkettő szépen teljesített, és bár verseny nem volt, nálam egyértelműen utóbbi aratta le a babérok javát. A Konyári János-féle borról kb. két éve írtam már egyszer, megdicsértem, mások koránt sem szerették annyira. Azóta nemrég rácsodálkoztam, milyen klasszul fejlődik, most pedig a létező legjobb formában van. Gyümölcsössége megérett, fűszeres és komplex is, illatban, ízben egyaránt, harmonikus, tiszta, zamatos, hibátlanra faragott vörösbor, pályafutása csúcsán, visszakézből hozza a 7 pontot. Annyira bejött, hogy valami hasonlóra vágytam vasárnap, nem is tudtam, mihez nyúljak, bontottam egyet, még egyet, mígnem eszembe jutott, van egy palack cabernet-m a szabadkai DiBonis pincészettől. Bóni László vállalkozása borban és pálinkában is nagy lendülettel nyomul, hazánkban is sokan ismerik, egyebek közt a budavári borfesztiváloknak és a márciusi VinCéknek köszönhetően. Megmondom, ahogy van, nekem eddig egy rendezvényen sem volt szerencsém DiBonis-termékekhez, elkerültük egymást, ezzel szemben egy barátomtól korábban kaptam egy rozét, csakhogy az történetesen harmadik életévét taposta, nem is volt a helyzet magaslatán. A címszereplő cabernet-vel szemben ilyen kifogásokat nem támaszthattam. Mély szín, lilás-feketés reflexeket is villant. Illatban meleg karakterű, az erdei gyümölcsökön túl kávét és csokoládét is mutat, kiváló minőségű hordók sorakozhatnak a pincében. Jó test, finom tannin, csiszolt felszín, száraz, gazdag lecsengés. Izgalmakat és kanyarokat mértékkel kínál, középkategóriás újvilági borokra emlékeztet. Mestermunka a maga nemében, szűken, de eléri a 6 pontot. A várakozások bejöttek, azt kaptam, amit kapni szerettem volna. Az Ikon bizonyára többet tud, de a Délvidékre is oda kell figyelni, ebben a műfajban is.