Kis híján leestem a székről, amikor megtaláltam ezt a bejegyzést az Alkeszen. Rég elfelejtettem, hogy írtam ilyet, ilyeneket. Indulat, igazságosztó hevület van benne, kár érte. Persze a bor biztosan nem ideológiai okokból nem ízlett, de ha napjainkban találkoznék vele, inkább hallgatnék szerényen a rengeteg okoskodás helyett. Négy év nagy idő. A bodrogkeresztúri Puklus Pincészetről azóta mondtam egyértelműen pozitívat is: a 2007-es késői kövérszőlő előbb a Pannon Bormustrán jött be, aztán szólóban is. A szintén késői zéta és kabar sem tetszett kevésbé, majd a történet a címszereplő kibontásával lett kerek. Jeles évforduló alkalmából került elő a minap, jó választásnak bizonyult. Szép, fiatalos aranyszín, dús, komplex illat, sok-sok friss és aszalt gyümölccsel, elsősorban barackkal. A botritisz nem arrogáns, kenyérhéj, dohány, ilyesmi nincs. Jelentős test, krémes textúra, ezt roppant mód szeretem mostanában. Harapni lehet, édessége a magas cukortartalom és a nem különösebben erőteljes savak ellenére sem túlzó. Ízeiben finom frissesség játszadozik, hosszú, összetett lecsengését is ennek köszönheti. Elsőre a Hímesudvar kövérszőlője után mégis kevésbé tűnt kiegyensúlyozottnak, mint másnap, amikor egy csontszáraz, sok savú fehér után töltöttem belőle. Ekkor esett jól igazán. Árnyalattal több vibrálást elbírna, de a 8 pont megvan, oda lehet tenni a többi klasszis mellé.