A Gizella Pince Szil-völgy furmintja nemcsak másnak jött be a furmintfebruáron, hanem nekem is, muszáj volt megnéztem szólóban. Baráti társalgás alkalmából fogyott el pillanatok alatt, tudtam is rá figyelni, meg nem is, nyilvánvaló volt, hogy jó kis bor, de hozzá kellett kóstolni még valamit, hogy egészséges legyen a bejegyzés. Mire azonban ez megtörtént, a konkurencia félig-meddig lelőtte a poént. Ezért egy hirtelen mozdulattal megváltoztattam az előre bekészített címet, amint az az url-ből csak azért is látható. Ennyit a blogíró előtt tornyosuló rettenetes kihívásokról. Közben egyre inkább érteni vélem Szilágyi László és Vas Mariann borainak stílusát. 2009 ide vagy oda, rokonszenves könnyedség van bennük. Érett a szőlő, magas az alkohol, mégsem az a meleg, széles hömpölygés játszik bennük, ami az ismert nevek többsége esetében. De nem is feltétlenül évjáratfüggő ez, hiszen egy korábbi aszújuknál is ilyesmit tapasztaltam: testben már-már karcsúnak volt mondható, közben természetesen az úgynevezett aszússágot sem nélkülözte, elegáns gyümölcsössége okán pedig egyértelműen szeretni kellett. Nyilvánvaló, a Gizella 2009-ben ért önnön munkásságának csúcsára furmintvonalon. Kompexitásban, kifinomultságban a Szil-völgy mellett a Medve is messze felülmúlja előzményeit. Szép világos színek, sok-sok körtés-barackos gyümölcs, és bár a szesz cseppet csípked, mégis kedvesen zamatos, friss, csúszós a korty, jöhet a következő. A Medve egyértelmű 6 ponthoz jut, a Szil-völgyet viszont meg kell néznem még egyszer, utána lehetek biztos benne, hogy csont nélkül megérdemli-e a hetest.