Albert gazda

Csak azért is szeretem a jól barrique-olt chardonnay-t, jelentettem ki a minap, de az is igaz, az utóbbi időben nem sokhoz volt szerencsém közülük. Az elmúlt néhány évben talán csak Gál Tibor 2006-osa volt igazi élmény, meg is kapta tőlem a 7 pontot. A St. Andrea pláne hajlamos túlfázni fehérborait, sokan nem is szeretik őket, van borbarátom, aki az ebben a posztban tárgyalt 2007-es Ferenchegyet értékelhetetlennek találná, és az első korty után nem kérne belőle többet. Nem is az ő társaságában kóstoltam-ittam meg ezért. Lőrincz György néhány éve azt mondta nekem, ahogy korosodnak a hordók, úgy fog lassacskán eltűnni a fadominancia, úgy néz ki, ez egyelőre nem történt meg. Tükrösen aranysárga színnel kezd a bor, látványosan mozog, szépen feltapad a pohár falára. Illatában először is sok fa direktben, aztán vaníliásan, később chardonnay-s finomságok. Körte, barack, sok-sok gyümölcs igyekszik felszínre törni, sikerrel. Nagy test, sima felszín, csiszolt savak, tisztességes gerinc. Ízes, harapható bor, dicséretes egyensúlyban. Jó inni, elfogy egykettőre. Nyilván eszembe jut, hogy kicsivel kevesebb barrique sokkal több lenne, de a 6 pontot vita nélkül megérdemli. Ér annyit, amennyibe kerül, könnyen lehet, hogy veszek belőle még egy-két palackkal a közeljövőben.