Soha nem szerettem a chardonnay-t, kezdte Szabó Zsolt vendégszövegszerző az előző Luis Felipe Edwards-posztot, amiből két dolog következik. Az egyik: nem gondoltam volna, hogy pont ez a pince lesz az első külföldi – néhány hete azt sem tudtam, hogy létezik –, amelynek termékeiről két bejegyzés születik rövid idő alatt. A másik: én is indíthatnék azzal, hogy sose szerettem a cabernet sauvignont – de ez nem fedné teljes egészében a valóságot. Cabernet-ellenérzéseim alig egy-két évig tartottak, már 2006 hajnalán pokolba kívántam az ABC-zést. Egyszóval, a jó cabernet sauvignon jó, csak nem a szőlőtermesztés északi határán kell belőle bort készíteni. Hanem melegebb vidékeken. És akkor a konkrét indíték: hirtelen felfedeztem, hogy a Luis Felipe Edwards alapkategóriás termékei nemcsak Kanadában kaphatóak, itt vannak Magyarországon is, a fóti Corában mindenképp. Ráadásul 1300 Ft alatt, meghökkentően jó áron. A chardonnay megvolt, mondtam, jöjjön a cabernet sauvignon. Mély rubinszín, áradó illatok, erdei gyümölcsök, feketeribizli, hordó, mellé kellemes hűvösség is. Telt, de virgonc korty, sima felszín, édes, hibátlanul besimult tannin – lehet, hogy kivették a rosszat, és betették a jót, nem érdekel –, élvezetes utóíz. Pontosan olyanra faragták, hogy a publikum kedvében járjon, mégsem ellenszenvesen művi, a fűszeresség megmenti. Bivalyerős 5 pont.