A görög borászat izgalmasabb, mint valaha, állítja A világ boratlaszának legújabb kiadása. Erről persze a magyar fogyasztó mit sem tud. Pedig elég nagy számban keresi fel a szárazföldi és szigeti tengerpartokat, melynek során nemcsak a víznek örül, a gasztronómiai élvezeteknek is. Ám ilyenkor elsősorban ouzót és retsinát fogyaszt – ezeket úzónak és recinának kellene írnom, de mivel lentebb a borok latin betűs címkéit sem fogom lefordítani, ezért két poszt erejéig szembeszállok a magyar helyesírás szabályaival –, nem pedig Gaia- és Lazaridi-palackok fenekére néz. Az atlasz szerint a görögök különlegessége abban áll, hogy nemcsak előre néznek, hanem hátra is, azaz tényleg több évezredes szőlőfajtákból iparkodnak az aktuális technológiai elvárásoknak és a mindenre nyitott ízlésnek megfelelő, mindazonáltal autentikus termékeket készíteni. Pécz Béla – mozgalmi nevén Lazaridi – közreműködésének hála öt üveg görögöt kóstoltunk-ittunk meg a minap, ebből két bejegyzés született, mivel Costa Lazaridi vörös Amethystosa külön posztot érdemel.
Domaine Porto Carras Limnio 2003. A Porto Carras 450 hektáros birtok Halkidikiban, a limnio ősi szőlőfajta – állítólag már Arisztotelész is nagy rajongója volt a borának, amelyet akkor még más termelők készítettek –, ilyenekből jó sokkal kísérleteznek. A tárgyalt termék ára bőven 10 euró alatt van. Halvány, pinot-s szín, finoman füstös illatok, korához képest igen élénk. Testben sem nagy, de rendezett, málnás gyümölcsöket tartalmaz, érett és nagyon száraz, spanyol borokban érezhetni ezt a tökéletes tisztaságot. Szerettük, egyetlenként fogyott el cakkpakk az este során. 5 pont.
Boutari Nemea 2004. Hatalmas borászat, 15 millió palack évente, területek az ország számos szegletében. Nemea a legismertebb és legnépszerűbb borvidékek egyike a Peloponnészoszi-félszigeten, a borok az agiorgitiko szőlőt dicsérik, a nevét magyarul is láttam valahol, Szent Györgyként. Ez sem drága. Valamivel mélyebb szín, behízelgőbb illat, több gyümölcs, több technológia. Jellegében közelebb ahhoz, amit amúgy is ismerünk, kevésbé különleges. Jó ivóbor, ötévesen is kiválóan tartja magát, erős 4 pont.
Tsantali Rapsani 2004. A másik görög óriás, több mint száz éve működik, a 70-es évek óta exportál, egyik-másik termékével Magyarországon is találkozhatni. A Rapsani nem szőlő, hanem borvidék, a bor házasított, három számunkra egzotikus fajtából rakták össze egyenlő arányban, miszerint xinomavróból, krassatóból és stavrotóból. Az első és az egyetlen tétel a sorban, amely túl van a csúcsán, alapjában véve rubintos színe bőven mutat barnás reflexeket. Illatából is kikacsint kicsit a fáradtság, ezzel együtt még nem veszítette el végképp gyümölcsös zamatait. A 4 pontért kapaszkodnia kell, de eléri.
Gaia Agiorgitiko 2006. A legismertebb feltörekvők egyike Nemeában, 1994-ben hozták létre, érdemes ránézni. Szinte azonnal berobbant. Természetesen az agiorgitiko a fő fajtájuk, maradtunk 10 euró környékén, minőségben alaposan feljebb léptünk. Rusnya fekete dugó, mély rubinszín, vonzó, összetett illatok, erdei gyümölcsökkel, perfektül intergrált hordóval, mélységgel. Telt korty, krémes szerkezet, jó savak, finom tannin. Hosszú, száraz és izmos lecsengés. Érdekes, különleges. Roppant erős 6 pont.
