A Müller Thurgaunak semmi keresnivalója a legjobb területeken, mondja Hugh Johnson, aki különösen ezért szomorú, mert a sok színvonalas termőhellyel rendelkező Rheinhessenben is elterjedt ez a fajta. Magyarországról nem szól a híres tekintély, pedig a hagyományos nevén rizlingszilvániként ismert szőlőből a honi lankákra is telepítettek sokat. Amelyekből valóban nagyon kevés igazán finom bor készül, azon kívül, amely e bejegyzés tárgyát képezi, hirtelen nem is jut eszembe egyetlen másik sem. A Müller Thurgaut Hermann Müller nemesítette Svájcban, érdekes, hogy nem tudni pontosan, miből. Lehet, hogy rizlingből és zöldszilvániból, de nem kizárt, hogy a chasselas – magyarul saszla – volt a másik összetevő. Laikusként különös elképzelni, hogy valamiből, aminek szegről-végról köze van a rizlinghez, nem lehet komoly borokat készíteni, de olyan vagyok, hogy elhiszem. A Nyakas Pincéről nemrég volt szó hasábjaimon, a híres százpontos chardonnayt nem dicsértem agyon. Arról talán nem beszéltem még, hogy a borászat dicséretesen informatív hátcímkékkel dolgozik, a 2008-as Budai Müller Thurgauéról nemcsak a közreműködő borászok nevét (Malya Ernő, Pührle Beáta), hanem a szüret időpontját (szeptember 2–4.) és a termőhelyet (Budajenő, Felső-Templom-völgy) is megismerheti a fogyasztó, sőt azt is megtudhatja, hogy kézzel szüreteltek. Halvány szalmasárga szín, illata módfelett élénk, bodzás-füves, melegebb, gyümölcsös-citromos árnyalatok is bejátszanak. Nem bonyolult, de vonzó. Szájban is az, friss, zamatos, lendületes, lecsengése finom, vibráló savai pont annyian vannak, hogy jólessenek. Perfekt szoktatóbor. Nálam 5 pontot ér az ilyesmi.