Albert gazda

Nincs az a 100 pontos bor, amely mellett el lehetne menni szó nélkül, még akkor is – sem –, ha a nagy tekintélyű konkurencia már megírta a magáét, és hasonló következtetésekre jutott. A bennfentesek ismerik a történetet, a széles néptömegek kevésbé, ezért röviden: Angela Muir Master of Wine – MW-nél elismertebb szakértő a bor világában nincs – annyira perfektnek találta a töki Nyakas Pince 2008-as budai chardonnay-ját a Pannon Bormustrán, hogy vakon kiosztotta a maximális 100 egységet. Azt most ne feszegessük, milyen különös kérdéseket vet fel ez a szakértelemről általában – meg a jól kóstol kifejezés értelmetlenségéről –, számomra érdekesebb, hogy az ostor végül is az évtizede korrekt, jó minőségű, megbízható termékeket készítő borászaton csattan. Hiszen mindenki úgy érzi, muszáj elmondani, mennyi is a 100-as valójában. A Malya Ernő-féle pincét kedvelem, a legszívesebben a sauvignon blanc-nal barátkozom, ha nincs Muir, ebben az évjáratban is azt tettem volna. Így viszont chardonnay. Szalmasárga szín, érett illat, ananászos, körtés, gyümölcsös, bodza nyomokban, szép, kevésbé hűvös, mint szokott, ígéretes. A korty kemény, elsőre már-már teltnek tűnik, ám a savak sokan vannak, és nem finomak. Nagyon nem azok. A második-harmadik pohár után agresszíven savanyítanak a lecsengésben, a magas, 13,5-es alkohol nem tart velük lépést. Hiába markol többet, mint általában, kevesebbet fog. Lehet, később jobb lesz, addig karcsú 4 pont.