Alapos merlot-kóstolót szervezett magamagánál Tompa Borravaló Imre, hívott engem is, mentem. Összeszedett jó néhány magyart, köztük csúcsra valókat is, rakott a sorba pár külföldit, összevetettük ezeket vakon. Lehet, hogy három szöveg is lesz belőle, hiszen a házigazda és más kedves emberek mellett Weér Yvó sem hiányzott a társaságból, akivel egykor együtt erősítettük az Alkeszt, most neki is van saját blogja. Sőt négy is lehet az a három, hiszen én két részben adom közre tapasztalataimat. Elöljáróban annyit, a merlot megítélése állítólag sokat romlott a Sideways miatt, de a filmet elfelejtették, bor meg készül minden évben, egyértelmű, kinek áll a zászló. Magyarországon ráadásul a cabernet franc mellett pont ebből a fajtából készítenek tényleg kiemelkedőket vörösben. Érdekes, a nagyvilágban néhány évtizeddel ezelőttig nem tartották annyira nagyra a merlot-t, a bordeaux-i jobb part királysága a történelmi lépték felől nézvést új keletű, a cabernet sauvignon egyeduralma hosszú-hosszú időn át megkérdőjelezhetetlen volt. Nálunk még tíz éve is hasonló volt a helyzet. Amikor 1999 tájékán megkóstoltuk Gere Attila 1997-es piros címkés merlot-szelekcióját, volt, aki azt mondta, finom ez, de nincs benne semmi szilvás könnyedség. Azóta nagyon sok minden történt. Tovább után kiderül, hol is tartunk most. A teljesség igényét ne kérjék rajtunk számon.
Figula Tihanyi Merlot 2007. Sok-sok frissesség, fiatalnak gondolnám, írtam. Rengeteg gyümölcs, nem kevés hordó. Fajsúlyos, igényes bor, ha ilyen az első, milyen lesz a folytatás? Elég nagy test, kicsit csípked, a bogyós gyümölcsök kavalkádja mellett halvány árnyalatként kávé és csokoládé dobja fel. Nem állt még igazán össze, kicsit kusza, ezért nem jut neki több 6 pontnál.
Heimann Merlot 2007. Nehéz a dolga az előző után. Gyümölcsös-meggyes, hecsedlilekváros, könnyed és játékos. Összerendeződött, egyben van. Fűszeres és friss, szájban karcsúbb, ami ez esetben közepes testet jelent, a lecsengésében fanyarság, hosszan ott marad, lerontja értékelését. A többiek toleránsabbak voltak, én megálltam 5 pontnál.
Dúzsi Merlot 2006. Mély, kicsit matt szín, tintás-bőrös illat. Nem elég tiszta és nem elég színes. Összeszedett, de egyszerű bor, különösebb csavarok és faxnik nélkül. A mezőny leggyengébbje, 4 pont.
Puerto Viejo Merlot Reserve 2006. Az első külföldi. A chilei Puerto Viejo a világon mindenütt ott van, nem a leghatalmasabb minőségekről, hanem a jól iható, ésszerű árú borokról híres. Ez a merlot nem alapkategóriás, hanem válogatott tétel, de nem prémiumtermékként kell elképzelni. Sokkal gazdagabb, mint az előző, rengeteg friss gyümölcs, fűszerek is, újvilági mindenestül. A hordó édessége ott van az illatban, édes ízben is, szerencséje, hogy lecsengése frissen gyümölcsös, ez hozza egyensúlyba. 5 pont.
Terra Galos Merlot 2007. Erről az osztrák borászatról már írtam, ennek a bornak sokkal többet kellene tudnia, mint amannak, mégis ugyanannyit kapott. Zárt illat, először bukkan fel animalitás, a tannin sem volt meghatározó szereplő eddig. Sűrű és koncentrált, de megint nem elég gazdag. 5 pont.
Szeleshát Nomád Merlot 2007. A Szeleshát sem először szerepel a hasábjaimon, vélhetően nem is utoljára. A pincészet egyik presztízsbora ez, a HáromFiú fölé pozicionálják, még csak közeledik a vinotékák polcai felé. Komoly darab. Csillogóan szép szín, lágy, egyszerre meleg és hűs, intelligens illat. Tökéletes gyümölcsök, hibátlan hordó, mélyről kis bőrösség. Komplex, rétegzett, zamatos, ha nem csípne a szesz, még jobban szeretném. Búcsújában friss gyümölcsök. Kölyök még, mégis elegáns. Egyik-másik kolléga soknak találta a fát, én nem, szép kerek 7 pont, az első félidő bajnoka.
(egyelőre ennyi, a második felvonásban jönnek a nagyágyúk, 24 óra múltán visszajövünk)
Cukker 2009.10.25. 14:48:20
marvin__42 2009.10.26. 10:23:09