Jásdi István fiatal borász – borásznak fiatal, pontosabban –, tíz évvel ezelőtt kiszállt előző életéből, és beszállt a mostaniba, Csopakon. Gondolom, a történetet sokan ismerik, a Jásdi házaspár a cége eladásából származó pénzeket a Ranolder-ház megvásárlásba, szőlőtelepítésbe és egyéb kapcsolódó beruházásokba fektette, aztán belevágott alaposan. Az elején jó savú reduktív borok készültek, ez a korszak gyorsan véget ért, és már a 2000-es évek elején letisztult a kép. A piramis alapja a mindig megbízható másfél literes rizling, a reduktív sorba a csopaki rizlingen, a pinot blanc–chardonnayn, a szürkebaráton és a cserszegi fűszeresen kívül rozé is illeszkedik, fent jól megférnek egymás mellett a dűlős tételek.

Utóbbiakat eleinte nem találtam igazán meggyőzőnek, nemegyszer lomhának és fásnak mutatkoztak. A 2006-os évjárattól ugrásszerű fejlődést véltem felfedezni, meg is emlékeztem egyik-másik versenyző erényeiről. A 2007-est nem vélte annyira jó évjáratnak a termelő, hogy a komplett prémiumsorral előhozakodjon – Lőczedombi olaszrizlinget töltöttek, ám a Siralomvágó a csopakiba került, nagymértékben emelve utóbbi színvonalát –, 2008 ellenben megint csak teljes értékűnek tekintendő.

A hosszú hétvégén meglátogattam a pincét ügyesen, szereztem tapasztalatokat. Jelenleg 19 hektáron terem a szőlő Csopak környékén, ez elég, nem kell több, bár némi rajnairizling-telepítés felmerülhet. A sorok gyönyörűek, október végén nincs kint semmi, a szüretet befejezték, a borok nagy része leerjedt már. Jásdi István azt mondja, a túlérlelésnek nincs értelme, nem hatalmas és szeszhangsúlyos, hanem elegáns-harmonikus borokat óhajt készíteni, azok alkalmasak arra, hogy megmutassák a termőhelyben rejlő lehetőségeket. Ezért nagyon tudatosan leszedik a szőlőt, amikor megvannak a 19-20-as musfokok.

Természetesen kóstoltunk is, nem keveset. A 2009-es tartály- és hordómintákról még nem igazán bírok mit mondani, markánsak és tiszták, a borosgazda állítja, a 2008-as szintet aligha ütik meg, de van bennük lehetőség. A 2008-asok közül a Ranolder cabernet franc érik még fában, komoly, lendületes anyag, finom lesz. A fehérek már palackban várnak sorukra. Érdekességképpen: összevetettük a sima csopaki olaszt egy F. X. Pichler-féle Federspiel Grüner Veltlinerrel, előbbit sokkal tartalmasabbnak éreztem, pedig osztrákellenességgel elég értelmetlen lenne vádolni engem.

Egy-egy megjegyzés a dűlősekről: a Lőczedombi olasz zamatos és sűrű, a Siralomvágó – a 2006-os öt csillagot kapott a Borbaráttól, Csopak-kivonatnak titulálták – férfiasan egyenes és minerális, a Lőczedombi szürkebarátban szép összhangot produkál a fajtajelleg és a termőhely, a furmintból és olaszból összeállított fehér Ranolder izmos komplexitása lehengerlő. Bontottunk 2002-es fehér Ranoldert is, színe meglepően fiatal, világos, a frissesség és a lendületesség határozza meg illatban és ízben is. Vörösből a 2007-es Ranolder cabernet franc került terítékre, bejött nagyon. Vacsora után még vagy három pohárral kértem belőle.

Csopak egyébiránt fontos termőhelynek számít a magyar bortörténelemben, ami abból is látszik, hogy Hamvas Béla – akiről kb. öt éve készülök alapos elemzést írni, ugyanis durván félreértik szegényt, pátosszal vádolják, tudomást sem véve osztályon felüli humoráról – is nagyon szerette, párban Aráccsal, meg abból dettó, hogy A tanú végén azt kívánja Pelikán gátőr, igaz, csak szentgyörgyhegyi jut neki. Minden jel szerint készülnek lassan a csopaki referenciaborok megint. Maradjunk annyiban, örömteli fejlemény ez.