A Gallo a mumusok mumusa. A világ második legnagyobb borászata – a Constellation után – több tízmillió kartont termel évente. Van ott minden, ami szem-szájnak ingere, többnyire elérhető áron, és egyik olyan, mint a másik meg a harmadik. A termékek aránylag csekély hányada prémiumkategóriás, úgy emlékszem, mintha valamikor kóstoltam volna valami Single Vineyardot is, de az Alkeszen és másutt sem találtam nyomát. Az ellenben biztos, hogy egy tíz év előtti szilveszterkor volt szerencsém a Gallo Sonoma County cabernet sauvignonhoz, és bejött. Tíz dollár környéki pénzbe került akkor, elsöprően gyümölcsösnek és sűrűnek találtuk, magyar riválisainak nem sok esélyük volt vele szemben azon az éjszakán. Azóta a honi borászkodás mellett az ízlésem is fejlődött, úgyhogy nemcsak képességei, eleve alacsonyabb kategóriája és az ideológia miatt hatott meg kevésbé a 2007-es California shiraz. Persze ennél a bornál is vannak olcsóbbak és gyengébbek – kétezer alatt vettem az Intersparban –, mégis tipikus: aki irtózik az Újvilágtól, kerülje el messzire. Műanyag dugó, sötét szín, kezdetben kicsit fülledt, gyorsan kitisztul. Gyümölcsös, tankönyvi illat, közepesnél árnyalattal komolyabb test, egészen sima tannin, észrevehetetlen savak, édes lecsengés. Menet közben javulgat, némi frissesség is előkeveredik, színesség és finesz nem. Ha már jó árú tengerentúli vörös, sokkal inkább ezt iszom. Vagy Penfoldsot. 4 pont. Mindazonáltal ismerek pár embert, akik az 1-et is sajnálnák tőle.