Albert gazda

Az Alkesz nem annyira régi bejegyzésének hála jutott eszembe, nekem is van egy palack 2005-ös Cuvée Carissimae-m Tiffánéktól. Ezt akkor nem kell tartogatnom tovább, mondtam magamban, és vérmes reményeket kezdtem táplálni, hiszen sokszor tapasztaltam már, a hivatkozott link alatti társszerző ízlése szinte teljesen olyan, mint az enyém, legfeljebb Chile-ügyben lehetnek vitáink. 2005-től amúgy nem várna sokat az ember, az utóbbi évtized leggyengébb évjárata volt, esetleg a 2001-est lehet még párba állítani vele. A villányi ászok közül Gere Attila és – ha jól emlékszem – Bock József sem palackozott presztízsborokat, Tiffánék azonban – mondjuk Malatinszky Csabához hasonlóan – úgy tartják, az évjáratok közötti különbségeket is érzékeltetendő igenis mindig be kell mutatni, mire képes egy fontos termőhely. A Carissimae kizárólag a Kopárban termett szőlőből készül, két cabernet-ből, merlot-ból, nem hordóválogatás ez, hanem a híres dűlő lenyomata. Bontás után matt szín, barnás széllel. Nagybor-illat, aszalt és frissebb gyümölcsökkel, hordóval, palackbukéval. Szájban bizonytalan, kevesebb, mint amit orrban ígért, cseres, a sava kócos. Megijedtem, félretettem. Hagytam szellőzni. Telt-múlt az idő, újjászületett. Ilyen még nem volt, elvben nem is lehetséges: a színe is kitisztult, rubintosan, tisztán csillogott a pohárban. Illatai kiszínesedtek, gazdagodtak, ízei komplexebbé váltak. A 2005-ös Carissimae-t nem úgy kell elképzelni, mint a tipikusan villányi blockbustert. Bár megdöbbentően sűrű templomablakokat rajzol a pohár falára, van benne üde frissesség is, ez még szerethetőbbé teszi. Én is azt sejtem, csúcsa közelében van. Most igyák meg. Roppant erős 7 pont.