Azt, hogy a Balaton déli partján is készülhet minimum olyan színvonalú vörösbor, mint Villányban, Szekszárdon, Egerben és Sopronban, mindenekelőtt Konyári Jánosnak és Dánielnek köszönhetően tudjuk. Apa és fia a már sokszor felemlegetett vörös Sigillum Loliensével, annak is a 2000-es évjáratával vált ismertté a szélesebb közönség körében. Az egyesek szerint véget ért, mások szerint ellenben tizenkét hónapig még aktuális évtizedben aztán ügyesen megkapaszkodtak az ország legjobb borászatai között. Szortimentjük folyamatosan tisztul, egyszersmind újabb és újabb presztízstermékekkel egészül ki. A csúcsok csúcsára a 2006-os évjárattól az üdítő módon nem latin fantázianevet kapott Páva kívánkozik. A bordeaux-i összetételű vörös házasításhoz a Kishegy legjobb parcelláin szüretelték a cabernet sauvignont, a cabernet franc-t és a csipetnyi merlot-t, a bort 13 hónapig érlelték fahordóban, néhány hónap híján két éve palackban tartózkodik. 2008 végén kóstoltam egy hosszú sorban, a mezőny legjobbjának találtam, két korty alapján kiosztottam neki a kilencest. Azóta sokan dicsérték, kevesen bírálták, utóbbiak pl. zöld tannint emlegettek, amit a korábbi és az újabb próba alapján sem tudok értelmezni. Mély szín, sűrű illatok, meleg, mediterrán-újvilági karakter. Erdei gyümölcsök, csokoládé, hömpölygés. Kezdetben némi tejesség, ami idővel szerencsésen eltűnik. Szájban széles, betölt minden szegletet, cserei gazdagok és érettek, kicsit talán édesek. Utóíze hosszú és tiszta. Egyben van, akárhonnan nézem. Komplex és rétegzett, de nem telít el, úgy nagy, hogy nem kell tőle megijedni. Mégis: ahhoz, hogy többórás ismerkedés után is kiérdemelje az idol minősítést, több dimenzióra lenne szüksége. A 8 pontot és a karácsony-szilveszter környékének legjobb vöröse címet így is megkapja.