Rókusfalvy Pált különös alaknak látom a magyar bor érdekfeszítő világában. Tévés személyiségként nem szerettem őt, ami nem nagy kunszt, az ember hajlamos gonoszul gondolkodni emberekről, akiket gyakran lát, de egyáltalán nem ismer. A médiások mellett szegény politikusok vannak még ennyire kitéve az igaztalan közvitriolnak. Rókusfalvy kikeveredett ebből, amihez az kellett, hogy nagy lendülettel kezdjen borkultúrát szervezni előbb Etyeken, később a település határain túlra mutatóan. Az Alkeszen született ebből egy roppant lelkes bejegyzés, nem én írtam. Boraira azonban még akkor is legfeljebb elnéző jóindulattal pillantottunk. Valamiért nem voltak igazán jók. Ha nem tévedek, egészen a 2006-os évjáratig. Minekutána már megint tízéves pincéről beszélünk – ki gondolta volna? –, megállapíthatjuk, eltartott egy darabig az útkeresés. És egyszer csak történt valami. A borok kitisztultak, színesek, egységesen jó színvonalúak lettek. Rókusfalvy Pál bortermelővé vált. Vagy legalábbis borosgazdává. A 2008-as chardonnay is ilyesmit bizonyít. Szalmasárga szín, vonzó, gyümölcsösen chardonnay-s, kristálytiszta illatok. Közepes test, szép savak, kitűnő arányok, ízes lecsengés. Zamatos, dinamikus bor, amelyben minden a helyén van. Jó inni. Minden allűrtől mentes, nem akarja megváltani a világot, de az a kis kanyar azért benne van, ami ahhoz kell, hogy megkarcolja a 6 pontot.