HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Hadd igyanak sokkal több bort a magyarok

2010.03.24. 08:00 AG 2.0

A bormarketing engem hosszú távon érdekel. Nyilván fontos az is, hogy most éppen ki költheti el mire a pénzt, ami talán megvan. Azt a luxust azonban nem lenne szabad megengednünk magunknak, hogy pillanatnyi érdekek mentén gondolkodjunk. Mindez arról jutott eszembe, hogy a hét végi VinCE alkalmából Ditz Edit – akivel eddig egyébként nem ismertük egymást – elhívott workshopolni a témában. Egy óra alatt sok minden elhangzott, ami ennyi idő alatt elhangozhatott, de bőven volt, ami mégsem fért bele. Emiatt íródik most bejegyzés. A marketinghez természetesen nem értek, a borhoz is csak módjával. Fogyasztó viszont vagyok, ezt lelkifurdalás nélkül állíthatom, tehát véleményem is lehet. A kérdés egyszerre száz irányból is megközelíthető, ebben áll az egésznek a nehézsége. De ha elég messziről vetjük rá a pillantást, egy-két dolgot észre tudhatunk venni. Például azt, hogy Magyarország nem borország. Biztos, hogy az volt, de ami volt, elmúlt, és két évtized remek eredményei ellenére máig sem tért vissza. Azokkal értek egyet, akik azt mondják: a magyar bort elsősorban a magyaroknak kell meginniuk. Ami értékesíthető közel a helyhez, ahol termett, azt ott kell értékesíteni. Van borunk, amivel elkápráztathatjuk a világot, de nincs annyi különböző borunk, amivel megitathatnánk. Nem is lesz soha. Magyarország nem Chile és nem Ausztrália. Magyarország esetleg Svájc vagy Ausztria. Hogy ezeknél végső soron akár izgalmasabbak és sokfélébbek az adottságai, az a bónusz. Magyarországon még mindig kevesen isznak jó bort. Egyre többen, de nem elegen. Ha éppen van némi pénz, ezen a vonalon kellene elkölteni. Az itthoni és a külföldi hívószavak nem ugyanazok. A tokaji név jól csenghet határon innen és túl, de a többi aligha. Először itthon kellene kitalálni azokat a márkákat és azokat az üzeneteket, amelyekkel megfoghatóak az okosan kiválasztott célcsoportok. A legfontosabb célcsoportot pedig egyértelműen az iskolázott fiatalok képezik. Azok, akik közül rengetegen már most sem sört, hanem fröccsöt isznak a legmenőbb szórakozóhelyeken. Érdemes felidézni, mi zajlik a Hilltop standjánál a Sziget fesztiválon, és szépen kitisztul a kép. Nekik kell eladni a tokajit, a villányit, az egrit, a somlóit, a szekszárdit, a balatonit, a sopronit, az alföldit, az összes többit. Ők még sokáig fognak inni, de ők azok is, akik a lőrét már kiköpik. Ők meg egyre többen lesznek. Nem véletlen, hogy borvidékeket, nem fajtákat soroltam az imént. Úgy sejtem, a lényeg, az izgalom, az egyediség ezeken keresztül könnyebben megragadható. Mindegy, hogy cabernet sauvignon vagy pinot noir, hogy chardonnay vagy olaszrizling. Ott sem tartunk még, hogy dűlőkkel varázsoljunk el tömegeket. Ez a szint később érdekes. A borvidékeknek azonban van sodrásuk. Tokajt leszámítva csak itthon, de akkor is. Nem kizárt, hogy okosan menedzselni konkrét termékeket helyes – sokan hangoztatták, a magyar bor mindenkor szlogen ezért nem hatékony –, fogalmakat nem. De miért ne lehetne branddé tenni magukat a borvidékeket? Villány talán már azzá vált húsz év alatt. Nagy számban borturistáskodik délen a nép. Tegye másutt is. A külföld szerintem azután jön – amivel semmiképpen sem szeretném kétségbe vonni a borbemutatók, rendezvények fontosságát. Egy londoni borozás, egy varsói minikiállítás, egy Wine Advocate-cikk, egy Jancis Robinsonnak vagy Gary Vaynerchuknak felkínált csomag bármikor bejöhet. Ilyenkor nem az számít, milyen pontokat adnak az idegen szájak. Csak az számít, hogy viszik a hírünket szanaszét. Olyan kampányokra ellenben, amilyeneket a tengerentúliaktól szoktunk elirigyelni, ma még kicsit sincs szükség. Ahogy már mondtam az elején: nincs mire felhívnunk a figyelmet akkora lendülettel. A külföldnek szóló üzenetek amúgy is abszolút másmilyenek kell legyenek, mint az itthoniak. Tokajra kell felfűzni a lényeget, ha máshonnét nézve ez nem is tűnik igazságosnak. Az aszúra és a furmintra. Esetleg Eger, a Balaton, netán a villányi cabernet franc játszhat még. Összegezve: a legfontosabb, hogy ne az egy évben rendelkezésre álló – vagy éppen visszatartott – források elköltését tervezzék, akik abban a helyzetben vannak, hogy tervezhetnek. Nemhogy tíz, minimum húsz évre lenne értelme koncepciót gyártani. Ha most éppen úgy tűnik – akár a válság és következményei miatt is –, hogy semmi sem ér semmit, megint hátra kell lépni kettőt. Egyfelől érdemes visszagondolni, mi volt tíz, húsz vagy harminc évvel ezelőtt, másfelől hozzáadni ugyanennyi időt a mához. Hogy a mi generációnk – érzékeny adat: negyvennégy vagyok – kicsit ráfaragott a hosszú átmenetre, más kérdés. A jó hír az, hogy értelmes munkával nem keveset lehet rajta rövidíteni. A rossz meg az, hogy az állam, akitől mindig sok mindent szokás várni, semmit nem fog megcsinálni senki helyett.

37 komment

Címkék: bormarketing gondolatmenetek

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tapsvihar, heves bólogatás és elismerő koccintás! A bejegyzés minden egy betűjével egyetértek!!!

A saját példánkat tudom felhozni: több, mint 10 éve csináljuk a kurzust, a fejlődés pedig egyértelműen látható, egy nem borvidéki várost ma már boros városként tartanak számon. Nem öntömjénezés, nem öndicséret, nem is mi, hanem a borászok és az érdeklődők tehetnek erről. Ja és 0 állami támogatással.
Jó írás, jó gondolatokkal. Erről kell beszélni mindenhol, minden alkalommal!
Ezt kell megértetni mindenkivel, kezdve a fogyasztóval a termelőkön át a hatóságokig.
Belerezgett a dolgozószobám ablaka ahogy ezt a cikket olvasva rájöttem milyen nagy fába vágtad a fejszéd AG.

Nagyon örülök hogy „ilyet is tudsz” írni, valami elindult benned és kiírtad magadból.
Érdekes hogy Svájcot említetted.
Bor és kormányzat. Bor és politika. Az állam és a bor.

Néhány hete kellemes napokat töltöttünk Ascona-i magyar borbarátunknál aki annak idején a múlt rendszer szűk levegője miatt lépett át Svájcihonba.

Eredetileg a tavasz első napsugarait szerettük volna élvezni a tóparton és EM kiváló borpincéjéből származó Grand Cru palackokkal múlatni az időt de mivel szegfűszeges GY barátom és narancssárga T barátom is velem volt, az egész hét a közelgő választásokról szólt ahol heves viták közepette (azért megittunk közben két Bollingert, egy 1989-es Haut Briont (11 pont!) és becsúszott a sok más egyszerűbb bor mellett) kiderült mindenki hozzáállása a borhoz és politikához.
Nem tartozik ide de leírom mert érdekes:

EM szerint nem tudjuk mi a jó itthon és reményei szerint a jelenlegi kormánypárt marad hatalmon hogy a pusztítás tökéletes legyen, kicsapjanak minket az únióból, Bulgária és Románia megelőzzön és akkor majd a romokból újra épít mindent a következő (borszerető) nemzedék.

GY szerint a lehetőségekhez mérten jól áll Magyarország és a kormánypárt megvédte a hazát az extrém politikától. Aki ügyes volt az sokra vitte, akiket pedig elsodort az ár azt majd kisegíti a következő modernizált szocialista párt és vezetés.

T szerint az eddigi álszent politikának vége. Az ellenzék megszerzi a többséget és rendet tesz. Most majd kiderül hova tűnt az a sok közpénz, bírósági eljárások indulnak és a változás valóban beindul az országban. Végre lesz remény és lesz miért még ha egy évtizedbe kerül is.

Ami engem illet, szerintem nincs szükég apróbetűs politikára. Én magyarnak és úniós állampolgárnak vallom magam. Amikor mások döntenek a sorsomról, akkor csak az egyén számít. Elsősorban saját jólétem és családi érdekem érdekel.
Nem bontok zászlót senkiért és semmiért. Nem nézek politikai tévét, nem olvasok politikai újságokat. Csak az EU-s választások érdekelnek és az anyagi biztonságom.
A jó borhoz pénz kell, ez eddig sem volt titok. Az áprilisi választások eredménye rám nem lesz hatással. Már vagy 20 éve nem hagyom hogy valaki más romba döntse az életemet.

A magyar borokról sokat beszélgettünk.

EM szerint, aki gyakran hazajár: Hiányzik a középrétegű magyar fogyasztó hogy rendszeresen megvásárolja a 4-5000 ft-os borokat hogy ezzel valóban támogassa a termelőket. A kiváló svájci borok legnagyobb része otthon fogy el, Magyarországon is így kellene lennie.

GY szerint sok a túlárazott bor és kevés a valódi érték.

T szerint nem használjuk ki tipikusan magyar borkincseinket és a marketing sem jó.

Az én véleményemet ismeritek.

AG, mégegyszer gratulálok hogy kiálltál.
@Kóstolómester: na, írtál végre olyat is, amitől nem viszket a mutatóujjam vége, hogy beléd kössek...
Gratulálok. Minden gondolatoddal egyetértek. Vigyük ezt tovább!
Csatlakozom az előttem szólókhoz, ez most jól esett (mint egy pohár bor :) )
Ha már ilyen nagy az egyetértés, hadd tegyek fel egy további kérdést: mi a teendő, hogyan tovább?
mint se borhoz, se marketinghez nem értő, égy két ötlet:

- a pálinka mintáján "termékké" tenni. ott, ahol a fogyasztó fogyasztja. akció, promó. nézzen ki valahogy. mellé kell vágni egy modern dizájnt, kis molinók, asztalhirdetések. vicc, hogy kedvet kapok egy rézangyalhoz,(amit egyébként igen kevésre tartok), de eszembe nem jut egy baráti összeülésen borozni
(mondjuk ez pénz, és komoly meló, de ha tényleg brandként jelennek meg a borvidékek, talán nem lehetetlen)

- fontos lenne a szemléletváltás a magyar vendéglátásban. az alsó-közép kategóriában gyakran rimánkodni kell a borlapért. kimértet alig árulnak.

- most eltolok egy jó nagy lufit: divattá kell tenni. én sem tudom, hogy. nyilván vannak erre technikák. meg kellenek jó sok pénzek. ehhez. gondolom én. evidens legyen akár egy szórakozóhelyen, vagy egy pubban bort inni. most szerintem nem az. még a boros ismerőseim is söröznek ilyenkor.

se a pöttyök, sem az, hogy lőrincz györgy szereti a bikavért óriásplakáton, nem fog eladni egy korty bort sem. (mondjuk arra kiváncsi lennék, hogy a lakosság hány százaléka ismeri fel őt? 0,3? 0,4?). nem működik, hogy a fogyasztónak azt mondjuk: igyál bort, vazze. ettől nem fog.

lehet, hogy nagyon rágógumi ízű lett, amit összeböfögtem, de szerintem ha ezt az utat nem teszi meg a bor, akkor változatlanul egy szűk réteg passziója lesz a minőségi borfogyasztás, a többiek meg látják, hogy valami lötyög az elefántcsonttoronyban.
@szorgalmas: nem, nem, szerintem tök jók a meglátások és jó, hogy borhoz nem értőként ezeket látod.

A bor amúgy divat, de tény, leginkább még ott tartunk, hogy sznob körökben az -viszont, ahogy AG is írja, az egyetemista korosztály vevő rá. Nem tudom, hogy pl. miért nincs Szegeden egész nyáron egy frankó fröccsöntő? Korrekt lédig, hideg szóda...imádnák az emberek...
Kedves A.G.!

Már a helyszínen is tetszett a hozzászólásod, és ezzel az írásoddal is nagy részben egyetértek. Ahogyan az előadás végén Ditz Edit is említette, jó lenne, ha erről a kérdésről további beszélgetések (szerintem kisebb létszámú, háttér műhelymunkák még hatékonyabbak lennének) folytatódnának. Erre nagyon alkalmas az internet, hiszen gyorsan, viszonylag sokan hozzá tudnak szólni. Leírom én is a véleményemet, bocsánat, ha kicsit hosszúra nyúlik.

A magyar borfogyasztási piramis teteje jól működik. Ezért egy hatalmas köszönet jár a borászoknak, szakíróknak, fesztivál szervezőknek, kereskedőknek, tanároknak és mindenkinek, aki az elmúlt 20 évben keményen dolgozott a sikerért (mert ez tényleg az, és kevés ilyen dolog van sajnos a mai Magyarországon, tehát ezt akár példaként is lehetne mutogatni).

Hasonló köszönet és elismerés jár azoknak a fogyasztóknak is, akik időt, pénzt és energiát nem sajnálva járnak kóstolókra, fesztiválokra, borvidékekre. Kóstolnak, költenek, és véleményt is mondanak. Ennek a két nagy csoportnak (ez szerintem 100.000 fős nagyságrend Magyarországon) a szerencsés egymásra találásából alakult ki a ma létező egyre magasabb szintű magyar borkultúra. Ez már egy jól működő piaci szegmens, ha szükség lesz majd újabb fesztiválra, iskolára, újságra stb., akkor a piac maga kikényszeríti azt.

Itt már nincs szükség állami beavatkozásra, nincs égető szükség bormarketingre (természetesen, ha korlátlan mennyiségű pénz állna rendelkezésünkre, akkor sok szofisztikált dolgot lehetne itt is véghezvinni, de jelenleg relatíve kevés a pénz, tehát ezt hagyjuk meg mondjuk 20 évvel későbbre).
Ezért gondolom azt, itt az ideje, hogy tovább lépjünk. Ha egy jelszóra van szükségünk, akkor az a PIACBŐVÍTÉS! Ez elméleti szinten, hosszú távon az összes magyar borszektorban dolgozó ember és vállalkozás érdeke kell, hogy legyen.

Véleményem szerint 2 fő részből kell, hogy álljanak a középtávú lépések. Egyrészt (ami nem kimondottan marketing tevékenység) alsóbb és közép kategóriában emelni kell az átlag minőséget, kiszűrni a hamisítványt és a gagyit (elvileg a befizetett pénz kb. fele erre megy, ha jól tudom).
Másrészt a már meglévő korrekt, de megfizethető borokat olyan fogyasztókhoz kell eljutatni és megváltoztatni a szemléletűket, akik még nem isznak bort vagy csak rossz minőségűt isznak. Ráadásul ez a két dolog szorosan erősíti is egymást, hiszen ha a tömeg jobb minőségű (és itt nem a top borokról beszélek) borokat keres/vásárol, akkor idővel a kínálatnak is javulnia kell.

Ezek alapján szerintem a bormarketing pénzek 90%-át ebbe az irányba kellene terelni.
A kivitelezés nem konfliktusmentes, de megoldható. Egy szűk csapatnak kellene meghatározni, hogy ez a pénz milyen célra menjen, és utána ezt teljes erővel véghezvinni, kompromisszum nélkül. Ez viszont szerintem nehezebb, mint a konkrét programok véghezvitele.

A probléma ott van, hogy ez sok olyan embernek nem jó rövid távon, aki a borból él, és úgy tekint ezekre a pénzekre, mint egy jogos bevételi forrás, amiért részben már megdolgozott részben pedig meg fog dolgozni.
Tudom, hogy ezzel a nézetemmel nem vagyok többek szemébe népszerű, még is úgy gondolom a fentebb leírtak alapján, hogy ebből a pénzből nem már meglévő dolgokat kellene támogatni (pl.: borversenyek, borfesztiválok, oktatás, boros honlap, boros újság stb.), hanem csak és kizárólag értelmes, hatékony, de új ügyekre kellene költeni belőle. Lehetőleg olyanokra, amik hamar önellátók lehetnek. Ilyen pl. szerintem a Borszerda vagy a Furmint Február, az utóbbit pont azért is találtuk ki, mert azt gondoljuk, hogy állami pénz nélkül is életképes lehet (persze középtávon egy működő honlapra mind a két kezdeményezés esetében szüksége lenne, ami a borszerdának van is www.borszerda.hu. csak egy éve nem frissült semmit).

Az előző bormarketinges csapatnak voltak eredményei és komoly hibái, de ebbe most ne menjünk bele. Ami nekem személy szerint nagyon fájó pont az előző csapat tevékenységével kapcsolatban, hogy létrehozott 3 teljesen értelmetlen honlapot (www.egyjofroccs.hu, www.tokajifurmint.hu, www.borkaland.hu ), amiből - ha jól emlékszem - az utóbbi egy 70 milliós kampány része volt. Azt egy külön hozzászólásban tudnám elemezni, hogy ezek ilyen formában miért teljesen használhatatlanok, de az első ránézésre is jól látható, hogy alig fél-egy év elteltével egyik sem működik.

Miért nem gondolt arra senki, hogy néhány millió forintot félre kéne tenni arra, hogy legalább 1-2 évig működjön az oldal? Vagy miért nem kérdeztek meg olyanokat, akik internetes bortémával foglalkoznak régebb óta? Ez is egy konkrét példa arra, hogy mennyire nincs hosszú távú gondolkodás.

Tehát én azt mondom, hogy le kell fektetni a fő irányt. Kell egy kis létszámú, de erős kezű vezetőség vagy bizottság, akik levezénylik az egészet. Ezeknek az embereknek kell adni egy korrekt fizetést, de utána elvárni tőlük, hogy tökösek legyenek. Ezalatt azt értem, hogy ne lehessen őket korrumpálni, befolyásolni. Tudjanak objektívak maradni, tartsák az irányt minden áron, és ne ijedjenek meg semmilyen lobbitól, még akkor sem, ha egy ismert borász vagy szaktekintély áll velük szemben. Nekik nem az lenne a feladatuk, hogy haknizzanak az országban, hanem az, hogy levezényeljék azokat a programokat, amik hatására még több tízezer ember fogyasztana rendszeresen minőségi, de megfizethető bort. Erre kapnának, mondjuk 4-5 évet. Egy ilyen programnak lenne értelme, és viszonylag jól mérhető lenne a végeredmény is. Ehhez persze olyan jogi környezetet kell létrehozni, amelyben ezek az emberek le tudják hívni a megfelelő összegeket, és politikai befolyásolás nélkül szét is tudják osztani a megfelelő helyre.

A top borászatok helyzete érthető és egyben nehéz is ebben a kérdéskörben. Egyrészt értem azt, hogy ők, akik a legtöbbet tették a magyar borászatért, szeretnének ebből a pénzből
„visszakapni” valamit pl. külföldi túrákkal, workshopokkal stb., de sajnos meg kell érteniük, hogy még mindig ők azok, akiknek ezt az összeget nem annyira nehéz kigazdálkodni egy pl. 4-5 ezer forintos palackárból. Nem lehet egyes borászok vagy borvidékek érdekeit előtérbe helyezni, hanem csak a magyar bor érdekét globálisan szabad figyelembe venni.

Sajnos az állami pénzekkel kapcsolatban is van egy rossz beidegződés. Ha valaki keményen és becsületesen dolgozik, az érthető módon örül az állami pénznek, mert azt gondolja, hogy az jó helyre kerül, mivel nála nem lesz elmutyizva/ellopva. Mégis azt mondom, hogy ha ezt a pénzt különböző jó boros emberek/szervezetek/célok támogatására költjük, akkor elkopik, és nem tud hatékony lenni. Az is lehet egy cél, hogy különböző pályázatok címén a mai jól működő rendszert támogassuk, de akkor felejtsük el a közösségi bormarketinget és a piacbővítést.

A piacbővítést is lehet többféleképpen csinálni, de egyet értek abban, hogy a legolcsóbb és egyben leghatékonyabb is a fiatalok betámadása. Nem kell mást tenni, mint minden pénzt arra költeni, hogy mondjuk a 18-35 éves korosztály szemléletét és hozzáállását totálisan megváltoztassuk. Ez olyan lavinát indíthatna be, ami alapjában változtatná meg a borfogyasztást Magyarországon a következő néhány évtizedben. Arról nem is beszélve, hogy az ő gyerekeik már „ingyen” jó példát látnának otthon.
A részletekre is lenne ötletem, de ezt most inkább nem fejtem ki.

Számtalan egyéb kérdés felmerül bennem: Hogy lehet fejleszteni a helyenként siralmas borvidéki infrastruktúrát? Honnan lesz regionális támogatás? Mikor fog az állam egységes borpolitikát folytatni (bor és egészség stb.)? Ki védi meg a borászokat a multikkal szemben? Mit lehet megmutatni magunkból egy EU elnökség kapcsán, úgy, hogy az a belföldi piacra is pozitív hatással legyen? Lehet-e cél az, hogy újra borország legyünk?
Ezek a kérdések nem szoros részei a bormarketingnek, de mégis az előrelépéshez szükség lenne végiggondolni kicsit átfogóbban a dolgokat. Ezért remélem, hogy az értelmes beszélgetéseknek lesz folytatása, és közösen jó irányba tudjuk terelni a magyar bormarketinget.
@Juventusy: kell a sok vélemény anélkül nem lehet előrébb lépni és alapvetően jó dolgokat írsz, de a felsorolt 3-4 honlap kapcsán emlékeztetnélek, hogy az azokat koordináló és fejlesztő Bormarketing Kht közel fél éve megszűnt. Én konkrétan tudom, hogy pl a borkaland ősszel egy komoly fejlesztés előtt állt, az egyjófröccs.hu-nak pedig mostanában kéne újra megmozdulnia.
@ambrusqkac: Szerintem Juventusy jól látja a "közösségi marketinges" honlapokok értelmetlenségét. Aki érdeklődik a bor iránt, az jelenleg is gazdag választékot talál a neten, a pincészetek honlapjaitól kezdve turisztikai célú honlapokon (fesztiválok, rendezvények stb.) át a különböző blogokig. A weblap egy stabilan elvárt kötelező eleme minden marketing-kampánynak, de bor esetén nagyon kételkedem az ilyen "közösségi" oldalak hatékonyságában. Nincs még egy olyan - előre is elnézést, de bizonyos szempontból mégiscsak ennek számít - ""élelmiszeripari termék"", ahol a hangsúly ennyire az egyes termékek különbözőségén, egymástól való eltérésén van. Akkor már sokkal több értelme lenne borvidékenként működtetni egy-egy oldalt, ahogy az talán működik is néhol?
@ambrusqkac: Nem igazán szeretnék Bormarketing Kht-s dolgokkal mélyebben foglalkozni, hiszen az úgy lenne korrekt ha ők is egyből reagálni tudnának rá. De ettől függetlenül azt gondolom, hogy ennyi pénzből az adott gazdasági helyzetet és bizonytalanságot figyelembe véve, el kellet volna különíteni néhány millió forintot a legalább 1-2 éves fenntartáshoz. Mert így az egész kampány kidobott pénz.
Az egyjofroccs.hu –ra meg eleve sokkal több információt kellett volna rápakolni, ha másért nem legalább a kereső motorok miatt.

Enemy No 1.: azt nem mondanám, hogy egyáltalán nincs értelme boros közösségi honlapoknak, csak nem ilyen formában és legalább 1-2 éves kifutási idővel számolva.

De összességében szerintem nem a kampányok részletein érdemes vitatkozni ( ez már finom hangolás), hanem a célokon és a cél csoportokon.
Az alapcikkel teljes egészében, a hozzászólók egy részével egyetértek. Itt inkább csak azt írnám le, amit hiányolok az eddigiekből.
1. Amig külföldön a legalsó polcon megkérdőjelezhető minőségű 3-4 €uros "tokaji" , "balatoni" ,"Piroschka", "tschardasch" feliratú magyarnak titulált termékek vannak, addig bárhány milliót is költünk közösségi marketingre, az csak kidobott pénz. Sőt. Kontraproduktív.
2. Az OBI a kötelező mintákon túl, kizárólag a kereskedelemben szerezhesse be a bevizsgálandó borokat, illetve folyamatosan, 1-2 hónaponta tegyen kontrollellenőrzéseket. Az eredményeket nyíltan a honlapon tegye közzé!
3. Ott voltam - érdeklődő látogatóként -néhány külföldi közösségi megjelenésen, 2007 Bordeaux,
2008 Vinitaly, Prowein. A megépített magyar stand nem éri el az ingerküszöböt. Senkiét. Mintha csak 20 évvel ezelőtt egy turisztikai szakvásárt idézett volna a tipusinstallációval, poros, igénytelen berendezésével, a személyzetről nem is szólva....Szívesen mutatok elrettentő fotókat okulásul.
Ugyanennyi pénzből lehetne modern, izgalmas hívogató standot is csinálni, kóstolószigettel, nyelveket beszélő szakszemélyzettel, képzett és elkötelezett kereskedőkkel. Csak a döntéshozóknak ellen kell állni a kisszerű kisértéseknek, borpotentátoknak.
4. Mondjuk én a gyerekeimet próbálom arra nevelni, hogy ne nagyon igyanak töményet, sport után a fröccs vagy sör dukál. Bulizni, dumálni alkalmas a jó bor, s igyekszem megmutatni ehhez az olcsó de minőségi alternatívákat. És igen, néha csoki helyett a feleségemmel egy - két korty aszút vagy kései szüretet kortyolunk. Vagyis a személyes példa amivel hatni lehet.
Felsőoktatásban nyugodtan lehetne kreditmentes életvezetési kurzusokat is tartatni. Annyi marhaságot tanulnak a gyerekeink, legalább egy kicsit lazulnak közben.:)
5. Amíg itthon Villány határában 2x2 méteres tábla fogad:" édes vörösbor itt" és a főutcán sétáló túristának komoly esélye van arra, hogy értékelhetetlen lőrét öntenek a kóstolópoharába az útmenti "vállalkozók" addig ne várjunk sok változást.
Ja és még egy kérdés. Hogyan lehet egy ilyen kis országnak 23 borvidéke? Ezt hogy kezelje a marketing?
@Mr Chablis:

1. Én egyszer (úgy tíz éve) elkezdtem utánamenni annak, hogy pontosan ki is termeli szállítja például a Finnországba azt az évente egymillió liter 25g/l maradékcukors és 18g/l extraktos 11.5vv% alkoholos ganajat ami 5 euróért kerül a polcra. Jól olvastad _EGY_MILLIÓ_ liter évente, csak Finnországba. Mondanom sem kell, hogy egy förtelem ez a lötty. Na a kutakodás során sok helyen kérdezősködtem ameddig egyik nap csöng a telefonom és egy barátságos úriember közli velem, hogy roppant egészségtelen tud lenni az amit csinálok és jobb ha nem foglalkozom ilyen behatóan ezzel mert még bajom esik...

Félelmetes... Gátlástalanul korrupt, gengszterek élősködnek a magyar boron miközben folyamatosan teszik tönkre a tisztességesen termelő gazdákat.

2. Tökéletesen igazad van! Ameddig az adófizetők és a termelők pénzéből az OBI pusztán egy országos gitegylet ami a hatalom sógor-koma kapcsolatrendszerének a szanatóriumaként működik addig esély sincs az előrelépésre. Az OBI-nal folyamatosan szondáznia kellene a piacot.

3-5. Nincsen központi és generációkon átívelő ágazati stratégia. A minisztériumban és az érdekvédelmi szervezetekben egészen mással voltak elfoglalva az illetékesek az elmúlt 20 évben. Egymás fúrása és a kasszához való közelség volt a fontos, miközben megy tönkre az ágazat.

Én első lépésnek mindenképpen azt tartanám, hogy minden nemű sűrítményezést, cukrozást, savpótlást meg hasonlót egyértelműen és határozottan legyen tilos. Bornak csak azt lehessen nevezni aminek a cukor, alkohol és savtartalma természetes módon került az alapanyagba. Kén és derítőszer legyen elég. Akinek ez nem elég az hívja valami másnak a szeszes italát.

Ugyanezt kíméletlenül be kell vezetni az összes importtermékre. Nem szabad foglalkozni az EU-s dolgokkal. Minden ország kap engedményeket. Szóval hozzon be mindenki azt amit akar, de ne árulhassa bor néven a borokkal azonos polcon, hacsak nem rendelkezik az igazoló laborvizsgálattal.
@Mr Chablis: "Amíg itthon Villány határában 2x2 méteres tábla fogad:" édes vörösbor itt" és a főutcán sétáló túristának komoly esélye van arra, hogy értékelhetetlen lőrét öntenek a kóstolópoharába az útmenti "vállalkozók" addig ne várjunk sok változást."

Haha...még mindíg ott van az a tábla? Azt hittem Bock leszereltette.

Véleményem szerint Magyarországon a bor és marketing probléma jelenlegi formájában egyszerűen megoldhatatlan.

Az elmúlt években két országban „néztem végig” a borkultúra megújulását és a felemelkedést.
Az egyik Ausztria, az etilén-glikol korszaktól napjaink Wachau fehér kultuszbor csodájáig és Portugália termelőszövetkezetes kommunista beállítottságú múltjától napjaink egyedi jelleget bemutató nagyon jó száraz fehér és vörösborokig.

Természetesen itthon is történtek a múltban pozitív lépések de rengeteg energiát pazaroltak el azok akik tehettek volna komolyan valamit. Üzleti kifejezéssel élve, befektettünk 100 forintot hogy nyerjünk tízet.

A borivás számomra szellemi és érzelmi kötődést is jelent. Persze nem egy adott borászhoz kötődöm hanem a borhoz.
(Szekszárdon például találkoztam egy termelővel és az illető olyan benyomással volt rám hogy elhatároztam, soha többé nem látogatom meg. A borai viszont jók, a mai napig iszom őket annak ellenére hogy a személyes találkozás csalódást okozott)
Az ellenkezőjére is van példa, egyszer kedves, csodás borász vendéglátóm 3 pontos borát iszogatva nem tudtam igazából mit mondani...

Számomra az is érdekes mikor vendégségbe megyek barátokkal. A barátok már előre tájékoztatják meghívónkat hogy én „komoly borkedvelő” vagyok.
A múltkor itthon egy nevesincs édes szamorodnit bontottak csettintve hogy majd most elájulok. Nem mondom, sokszor kapok igazán jó bort is de a kontraszt jól látható mikor Ausztriában történik a meghívás, ott bizony komoly tételeket nyitogatnak kedvemért vendéglátóim. A gesztus nem is nekem szól személyesen hanem „a komoly borkedvelő” titulusnak.

Az egyik itthoni utcai borfesztiválon múzeum és csúcsborokat lehetett kóstolni neves termelőnktől (decinként 1000-1250 ft-ért). Szóval kóstoltam vagy ötöt, pörgettem és köptem és kommentáltam. A végén a pincészet munkatársa megköszönte elemzésemet és nem fogadta el a pénzt pedig több mint 5 ezer forintról volt szó.
Két standdal odébb megjegyeztem a borásznak hogy túlérett állapotban szüretelte a Cabernet-t. Feldühödve mondta hogy nem értek hozzá és hogy húzzak miután kifizettem a 600 forintot...

Ó a magyar bor világa...
@Mr Chablis: 2x2 méteres tábla fogad:" édes vörösbor itt"

Mintha nagyobbra emlékeznék. Nagy méretű(van az 6*4 méteres is), reklámtábla jóval Villány előtt az út mentén "félédes Pinot Noir 400 Ft/ liter" felirattal...
Aztán majd minden második pince ajtaján ugyanez(persze kisebb méretben) a villányi pincesoron..
@BZoltan: Bornak csak azt lehessen nevezni....

Zoli, ne rugózzunk már ezen az elnevezésen. Kell csinálni egy új bortörvényt, melyben pontosan meg kell határozni hogy milyen bort és hogyan kell készíteni, ami ettől eltér, az mehet a lefolyóba a forgalmazó költségén+bírság(akár a pince bezárása). Aztán az ügyeskedők meggondolják magukat néhány kamion boruk lefoglalása után. Persze ehhez az ellenőrző hatóságok jelenlegi működését is erősen újra kell gondolni.
@t f 1: Ugyanebben a témában Magyarország kedvenc borászata és hasonló cégek is tudnának mesélni...

Ki a hibás, aki igényli a hulladékot, vagy az aki kínálja a hulladékot?
@t f 1: Nekem ez a megoldás is tetszik. Sőt ez tetszene igazán!

De szerintem elég sok nagybirtokos befordulna, ha bejelentenéd, hogy nem lehet cukrozni sem pedig sűrítményezni és kénytelen kifizetni a normális mustfokon szüretelt szőlőt.
@BZoltan: Kit érdekel? Értelemszerű, hogy a szőlőtermelők oldalán vagyok(magam is az lévén), és állítom, ha egyszer és mindenkorra rendbe raknák az ágazatra vonatkozó törvényeket, akár már 3 hektár szőlő munkát-megélhetést adna egy embernek az ország bármelyik borvidékén, ami nem egy utolsó szempont a mai világban, sőt.
Most mindenhonnan csak a panaszt hallom, hogy nem kell a szőlő/bor, közben meg hordják befelé a ki tudja milyen folyadékot, most éppen Romániából, Constanta(jól írtam?) környékéről. Vajon mi lehet? Az obi meg sehol, hiszen az ottani labor kiadta a forgalombahozatali engedélyt, és ezzel tudomásul van véve a dolog. Ezért kéne a szigorú bortörvény, ha ez a bor nem felel meg, menjen a lefolyóba
@t f 1: +a rossz szabályozás, ami erre lehetőséget ad.
@t f 1: Így van. 3-4 hektár már el kellene, hogy tartson és becsületesen munkával lásson egy családot.

Mondjuk ehhez az kell elsősorban, hogy az agrárpolitika végre ne a lobbistáknál jól fekvő és a politikában ügyesen dörgölőző nagybirtokosok érdekeit szolgálja, hanem a családi kisbirtokokét. Szerintem 100 darab 3 hektáros kisbirtok több munkást foglalkoztat, jobb és izgalmasabb borokat készít mint egy 300 hektáros... ráadásul nem drágábban.
@t f 1: Igen, a termelők és a fogyasztók közös igénytelenségének köszönhető a kínálat. Persze ha a vargabortól kérdezel meg valakit akkor ők azt fogják mondani, hogy ők csak egy igényt elégítenek kis és hogy kell az olcsó édesbor a népnek.
@Juventusy: Szerintem nincs 100 ezres nagyságrend. Legfeljebb 50.000, de inkább kevesebb. Ha visszaemlékezem az elmúlt hónapok kommentjeire, akkor nem teljesen igaz az az állítás, hogy a neves pincészeteknek nincs gondjuk az értékesítéssel. Ennek oka,hogy egyre több termelő ugyanannak a max. 50.000 embernek akarja vagy tudja eladni a borait. Egy idő után megtelik a piac.
Úgy látom, hogy az egyes kezdő vagy kis méretű (max.20 ha)vállalkozásoknak szükségük lenne marketing szakértői támogatásra (értve alatta a pl. a honlapkarbantartást is), azaz nem feltétlen pénzre. Mert tudom pl. BZoli csak a szőlővel és a borral akar foglalkozni (bocs, de többször leírtad; de közben a piaci megjelenésükkel, árazással, stb. => marketing, értékesítés,is bőven foglalkozik), de ez egy vállalkozás, amelyet vezetni kell és sok egyéb teendő is van még. Ezen teendők közül nem feltétlen ért mindegyikhez az ember. Végrehajtása lehet külön szervezetben vagy az érdekvédelmi szervezeten belül, vagy ...
Én borvidékenként egy, illetve országosan egy érdekvédelmi szervezetet ismernék el hivatalosnak, amelybe kötelező belépni. Ott mérkőzzenek meg. Túl sok az érdekvédelmi szervezet ma. Nem megoldás, ha nem nekem van igazam, akkor alakítok egy másikat.
Legyen bor: most nem nagyon van elegendő mennyiségű és jó minőségű bor mindegyik szegmensben (egyetértek BZolival).A ház bora sok esetben kritikán aluli. Vagy egyátalán nincs.
@BZoltan: Nem értek veled egyet, hogy a méret határozza meg a "jóságát, izgalmasságát" a bornak. Ez a "főnökön", az emberen múlik. Ha valakinek olyan koncepciója van mint neked, nektek, és számon kéri saját magán is, akkor mindegy a méret.
sok igazsága van Albertnek.
szvzs azért mielőtt nagy marketingbe vágjuk a fejszénket előbb a termelés körüli problémákat kellene rendbetenni.
a borászok 12 pontja erről szól. csak ki kell dolgozni részletesen és megvalósíttatni.
sajnos a keselyűk már köröznek efelett is.
Nekem a következő a véleményem:

A 18-35 közötti korosztály megcélzása önmagában olyan mintha egy elefántra lőnénk csúzlival. Szükség van a differenciálásra.És ez nem részletkérdés, hanem alap. A 16,18-25 éves korosztály az akinek még sok esetben nincsen saját keresete, így számukra nagyon olcsó, 1000 forint alatti árú borokat kell kínálni, hangsúlyozva azt hogy ezek kifogástalan minőségű, hibátlan de belépő borok, ja és ezek ne legyenek magas alkoholtartalmúak, mert ennél a korosztálynál még nem az értés és értkelés a fő szempont. Őket tanítani, képezni kellene(nem is értem hogy a JUNIBOR miért csak 1-2 kóstolót tart 1-2 egyetemen, mikor igény lenne szerintem minden egyetemen rá, minden péntek délután), terelgetni, ismertetni a lehetőségekkel. Ezt az 1000 forint alatti árú bort(alacsony alkohol) kellene eljuttatni a kocsmákba is, mert rövid idő alatt rá lehet szoktatni az ottani ivósokat a jobb minőségre, de minden kocsmának elemi érdeke hogy ne 5 pohártól, hanem 10-től rúgjon be az illető. Ez egy hatalmas piac. A piac másik hatalmas szelete a 25 feletti vagy már önálló keresettel rendelkező egyetemista vagy jól kereső munkás, vállalkozó réteg, nekik már lehet kicsit drágább borokat adni, és ők adják a fizető képes kereslet törzsét 25-35ig. Az Ő ízlésük még formálható is. És ugyanebben a korosztályban egy másik hatalmas réteg a sörfogyasztók köre. Ezeknek 1 részét szintén át lehetne állítani a bor oldalára, ha 7 napból 3-on akkor is, mert ha van a sörrel azonos árú( 1liter sör 4-600ft, 1 üveg bor 5-700forint), mindig megbízható minőségű(100 pontos rendszerben legalább 70-75 pont), bor a CBA, Tesco, Coop polcain ahol a napi, heti bevásárlást intézi a legtöbb család, akkor alkalmanként ők is innának bort, fröccsöt. 40 év felett aki sörös az már nem változik szerintem. Tehát a 18-35 korosztályban van néhány szekció akit különböző megközelítéssel, de stabil borfogyasztóvá lehet tenni, de ahhoz létre kell hozni 4 olyan dolgot ami jelenleg nincs 1000 forint alatti, körüli áron, hatalmas mennyiségben(hogy minden boltba, kocsmába, bárba eljusson) egy adott borvidéken, körzetben, minden évben és egész évben mindig megbízható minőségű bort termelni és értékesíteni 1 brand alatt, ami ezen értékek együttes képviselőjévé válna.

Ha ez megvalósul, akkor lesz mire ráépíteni a marketinget, lesz a piramisnak allja, ahonnét aki tud és szeretne, az felljebb mászik. De ameddig ez a stabil alap nincsen meg és Debrői hárslevelű meg egri bikavér van 300 ftért meg 600 különböző megjelenésű, árban alacsony, minőségben gagyi bor adja az alapot addig nem kezdenek el a piramison felfele mászni a fogyasztók, el se indulnak.
@loading: Én nem azt mondom, hogy a kisebb az szükségszerűen jobb és izgalmasabb. Bár tény és való, hogy az olyan birtokokon ahol a szőlész és a gazda könnyen átlátja az egész rendszert az a minőség szempontjából szerencséseebb.

Én azt mondom, hogy 100 darab 3 hektáros birtok borai szükségszerűbben sokszínűbbek lesznek mint egy 300 hektáros nagybirtok borai. Egyszerűen többféle bort termel a sok kistermelő mint a kevés nagy.
@BZoltan: Egyet kell értenem. A hajósi pincéket járva élmény volt az az ízkavalkád, mikor minden pincében, sőt, minden hordóban más és más borokat találtunk. Ez volna a lényeg szerintem.
A nagybirtokok hipermodern pincéjében készülő boroknak inkább olyan a célja, hogy a 100ezredik palack is ugyanolyan legyen, mint az első(mert ilyenre is van igény)
@t f 1: azért légyszi kiokosítani, Hajóson kiket érdemes megtámadni, mert én ott eddig csak fokhagymát vettem jót, a benzinkútnál a halasi elágazásban. Legutóbb is a Kochnál kötöttem ki.
Sokat emlegettétek itt a vargabort. Szvsz ha a Vargabor leggyengébb termékei lennének ma a legszarabbak kicsiny oszágunkban, már itt lenne rég a borkánaán és költeni se kellene semmit a fent értelmesen vázolt témákra...
@Hepci: nyertem a hordópályázatukon egy karton borválogatást tőlük, hamarosan átfogó véleményem lesz a boraikról, legjobban a Badacsonyi Kéknyelű meg a Jégbor érdekel a 6 közül.
@Hepci: baszod, talált, süllyedt!
@t f 1: Köszönöm, Feri, jegyeztem a címeket:)
@t f 1: Új bortörvényt? Én már azzal elégedett lennék, ha a jelenlegit betartanák. Lehet csinálni bármilyen szigorú törvényt, ha nincs kontroll. Most pedig nincs.
süti beállítások módosítása