Kovács Zoltán családi pincéjéről sok jót hallottam mostanában, úgy emlékszem, valamelyik portugieseres bejegyzésem alatt ennek a feltörekvő villányi termelőnek a borát is figyelmembe ajánlotta a kedves olvasó. Amikor azonban a Szent István Borboltban felfigyeltem az Agancsos-termékekre, hosszas morfondírozás után inkább a pinot noirt választottam. A hat hektáron munkálkodó, a villányi főutcán borozót működtető vállalkozás honlapjának tanúsága szerint 1990-ben alakult, az Agancsos nevet 2006-ban vette fel. A szortiment tipikusan villányi: dominálnak a vörösök, a képet olaszrizling teszi színesebbé. A pinot noirral kapcsolatos nehézségek ismertetésébe nem bonyolódnék bele megint, a minap is ezzel foglalkoztam, maradjunk annyiban, aki jó bort készít belőle, egyéb komolyságokra is képes. A 2007-es Agancsos-pinot-t új telepítés szűzterméséből szűrték, 800 palackot töltöttek meg vele, hála nekem eggyel kevesebb létezik belőle ezen a földön. Pinot-san szép szín, nem cseresznyepirosban nyomul, inkább a mattabb-barnásabb skálán játszik. Tiszta, barátságos, gyümölcsös, fűszeres, földes illat. Savai szépek, bár vibrálhatnának intenzívebben is, tanninja érintésnyi, szerkezete egészséges, teste közepes. Elegáns, jól iható, alkoholja 12,5-es. Nem nagy, nem különösebben összetett, de aligha az volt a cél vele, hogy maga alá teperje a világot. Az 5 pontos sáv legfelső széle.