A még nálam is sokkal fürgébb konkurencia jóvoltából a borblogoszférában mélyen jártas olvasóim már értesülhettek róla, merre jártam az elmúlt hét végén. Bodó Juditék, akik régi kedves ismerőseim, azt találták ki, kóstoljunk bele a munkába is, ne csak igyunk és írjunk bele a vakvilágba folyton. Örültem ennek nagyon, mert minden látszat ellenére szeretek dolgozni, pláne, ha nem annyira nehéz, amit csinálni kell. Eredetileg szüretre számítottunk még nyáron, amikor az ötlet megszületett, pár hónappal ezelőtt a fene sem gondolta, milyen balszerencsés lesz ez az évjárat országszerte. Így viszont nem maradt más, mint hogy szétnézzünk a Határi és a Csontos dűlőkben, szerény mustfokokat mérjünk, agresszív savú szőlőszemeket kóstoljunk, búslakodjunk, de kicsit bizakodjunk, hogy hátha jön néhány szép hét, hátha össze lehet hozni idén is egy-két izgalmas tételt. Hogy mégse torkolljon hedonisztikus lébecolásba a projekt, szombat délután palackozás következett, letöltöttünk háromszáz litert magnumokba, jólesett. Az előtte-közben-utána magunkhoz vett borok pláne jólestek. A kolléga által mélyelemzett édes borozásról késői indulásom és egy-két egyéb körülmény miatt lemaradtam, de különben sem a múltról akarnék beszámolni – abban nemrég megmerítkeztem rendesen –, hanem inkább a jelenről és a közeli jövőről. Főként, mert az a benyomásom támadt, hogy a Bott Pincének tán még soha nem volt olyan pompás évjárata szárazban-félszárazban, mint a 2009-es. Persze lehet, hogy nincs értelme a szüretek között keresni a különbségeket, sőt a dűlők között sincs, elvégre furmintilag 2005-ből a Csontos, 2006-ből a Teleki, 2007-ből megint a Csontos, 2008-ból újfent a Teleki ízlett nekem a legjobban, hogy 2009-ből végül a Határi érjen fel a csúcsra. A legjobbak mindig belekacsintottak a nyolcpontos magasságokba, ráadásul az is érdekes pluszban, hogy a legkevésbé színes Bott Pince-furmintnak eddig a 2007-es Telekit találtam, amelyet férfiasnak is neveztem egyszer, noha löszről származik a szentem. 2009-nek megint a Teleki a vesztese, tényleg kevésbé ízlett, mint a többiek. Ebből a szériából két nyolcpont-várományos versenyzőt is kiemelhetek, a Csontos és a Határi fej-fej mellett fejlődnek. Előbbi hajszállal elmarad utóbbitól, tartalmas-barátságos-komoly darab, maradékcukra bájossá teszi, ám a Határi karakteresebb, markánsabb, ott a helye a legszűkebb furmintélmezőnyben. Bodóék kivételesen néhány száz palack komplex-dinamikus hárslevelűt is letöltöttek a Határiból, ez visszakézből hozza a 7 pontot. Hegyalja legperspektivikusabb kispincéinek egyike ügyesen-okosan fejlődik, ha minden jól megy, hektáraik száma is gyarapszik kicsit a közeljövőben, a Csontosban található romos présházat is felújíthatják, az évi 10 ezres palackszámot is elérhetik. Bodó József azt mondta, akkor majd megállnak csendben, hogy utána csak a részletek finomítására koncentrálhassanak figyelmesen. Nekem határozottan úgy tűnik, már most is a helyükön vannak a dolgok.