Örülünk ennek a mai hírnek? Mi az hogy, nagyon is. Írtam múltkor, hogy a szervezők az idén engem is megkérdeztek első körben, vacilláltam egy sort a végső győztes és a tokaji Demeter Zoltán között, aztán utóbbira szavaztam. De kimondottan jó helyre került az elismerés. Tudom, sokan vitatják a díj értékét, de hogy széles körben hoz ismertséget és teremt presztízst, az szerintem nem kérdéses. Pláne, ha arra érdemesek kapják. Hogy én miért nem Légli Ottóra voksoltam? Hát azért, mert nem 2010-ben, hanem sokkal korábban kellett volna felemelni őt. Az Alkesz egyéves kora óta mi is eljátszogattunk az év borásza témával, megmondtuk a magunkét, az olvasókat is megkérdeztük egy darabig. Nálam így alakultak a dolgok: 2006: Demeter Zoltán, 2007: Légli Ottó, 2008: Konyári János (itt egybeestem a borakadémiával), 2009: Sauska Pincészet. Hogy 2010-ben kire teszek privátban, még nem döntöttem el. Az ellentmondást feloldandó, Demeter Zoltán zseniális 2008-asai ellenére nem játszik a magánlistán, mert 2006 nem volt olyan régen. Őt majd az akadémikusoknak ikszelem be jövőre is, ha újfent megkérdeznek. Úgyhogy négyen viaskodnak a gazdablog idei kedvence címért: Jásdi István (az értékrend-meghatározó nyolcas Siralomvágónak is köszönhetően), Ráspi (zweigeltek, kékfrankosok), Szászi Endre (a 2009-es remekek mindent visznek, a Liliomfit e poszt publikálásának pillanatában még nem kóstoltam, sok múlik azon, mit mutat) és a Tokaj Nobilis (annál tökéletesebb sor, mint amit Bárdos Saroltáék mutatni tudnak, nincs). De vissza Léglihez. 14 tagje volt eddig a blogomon, eggyel több csak egyvalakinek, ugyanennyi van Demeter Zoltánnak, Szepsy Istvánnak és Takleréknek. 2007-es Landordjánál jobb chardonnay aligha készült Magyarországon, az ugyanabból az évjáratból származó Banyászó olaszrizling az év bora volt nálam tavaly, a rajnai rizling 2007-ből és 2006-ból is iskolateremtő. Kell ennél több? Persze, hogy kell. Még sok-sok kiváló Légli-bor, míg világ a világ.