Szekszárdi után szekszárdi, olyan termelő megint, akiről kevesebbet beszélnek mostanában, és ha mégis, akkor szinte kizárólag a rozéjáról. Pedig történik Dúzsi Tamás környékén más is, elsősorban az, hogy 2006-ból elkészült a pince eddigi legjobb vörösbora, amely ráadásul országosan is top tízes évjáratilag. A cabernet franc-ból és sauvignonból házasított tétel nagyon meglepett engem a tavaly májusi múzeumos szekszárdozáson, elhatároztam akkor, amint lehet, a mélyére ások. Hónapokig tartoztam magamnak ezzel, mígnem kedden este bekövetkezett a beteljesülés. A kontextushoz tartozik, hogy össze is kóstoltam egy korábban bontott Castello Banfi Belnero 2007-tel, a hasonló árkategóriájú, viszont sokkal kevésbé izgalmas – mondjuk hatpontos – toszkánnak esélye sem volt mellette. Mély szín, látványos csillogással, közepesen olajos mozgás. Komplex nagybor-illat, finom gyümölcsökkel, frissel és aszaltakkal is, fűszerekkel, okos hordóval. Masszív, ám jellegében inkább élénk, mint nehézkes. Van benne dinamizmus bőséggel, elsőre egy árnyalattal erősebbnek találtam a savakat a kelleténél, majd másodjára beállt az egyensúly, és végig megmaradt. Jelentős test, édes, integrált tannin, hosszú, gyümölcsös lecsengés. Egyszerre masszív és jól iható. Tetszik nekem az ilyesmi. Nem olcsó, de érdemes kipróbálni. Egyértelmű, vitathatatlan 7 pont.