Valamit elnéztem a Gere Pincészet honlapján, azt véltem olvasni ott, hogy 2007-ben készítettek először bort az új telepítésű tempranillóból, a palackon viszont, amelynek tartalmát lelkesen elfogyasztottuk előző este, 2006-os évjárat szerepelt. Úgyhogy fel is hívtam a termelőt, aki elmondta, valóban hatos volt a szűztermés. Később az interneten is láttam, hogy csak én voltam figyelmetlen, elfelejtettem scrollozni. A telefon azonban egyáltalán nem volt felesleges, megtudtam, hogy Gere Attila nagyon megkedvelte a fajtát, ennek köszönhetően fix termék lesz a Tinta a továbbiakban is, amelyből évjáratról évjáratra egyre többet bírnak kihozni. Örülök ennek kifejezetten, hiszen tempranillorajongó volnék magam is, hosszú ideje, azóta, hogy az első remek Ribera del Duerók a poharamba kerültek. És örülök azért is, mert szerintem már a kétezerhatos is egészen kiváló bornak titulálható. Mély szín, finoman bőrös, erdei gyümölcsös, színes illat, nem biztos, hogy ki tudnám halászni egy spanyol vaksorból. Elegáns és izgalmas. Középnagy test, tökéletesen tiszta ízek, okosan beépült tannin. Savai szépek, mennyiségük ideális, épp annyi lendületet adnak, amennyi kell. Lecsengése száraz, nem keserű, nem savanykás. Kiegyensúlyozott, intelligens darab. Pont 7 pont. Csak a nevét nem szeretem, a tintáról nekem újborok jutnak eszembe kapásból. Ám ennél nagyobb bajom nyilván sose legyen.