A Ribera del Duero borvidékbe úgyszólván véletlenül habarodtam bele, moszkvai emberünk – aki előzőleg volt pétervári, párizsi, hongkongi és még annyiféle, hogy felsorolni sem bírom – egyszer Spanyolországba utazott rövidebb időre, megbeszéltük, hoz mindenféle Riojákat, hadd okosodjunk. Hozott is, továbbá belerakott a sorba bónusznak egy Riberát, a Pago de Carraovejas pincészettől, amely pikkpakk lenyomta a mezőnyt a maga ügyes módján. Azóta mindig felcsillan a szemem, ha onnan került borral hoz össze a szerencsém, a Vega Sicilia nem épp szemérmesen árazott termékeinek megkóstolgatását például legnagyobb élményeim között tartom számon. Ezért is örvendeztem, amikor kiderült, az elsősorban Dél-Amerikára koncentráló Wineage borkereskedés – legutóbb azt próbálták bebizonyítani, hogy a chilei Errazuriz mindent ver, a csúcsbordeaux-iakat is beleértve – a spanyol–francia tulajdonú, három országban nyomuló Bodegas y Vinedos Ortega Fournier Riberáit is felvette választékába. Az O. Fournier alig egy évtizeddel ezelőtt indult, azonnal berobbant az elitbe, argentin és chilei borai fogalomnak számítanak, egyre-másra kapják a 90 fölötti pontszámokat a szaktekintélyektől. Tökéletes szőlő, perfekt technológia, korszerű arculat, célratörő marketing, ennyi kell a sikerhez. Meg még egy kis szerencse, alighanem. A vállalkozás odaáti dolgai inkább szem előtt vannak, engem azonban első körben az ideátiak érdekeltek, az utóbbi hetekben aprólékosan végigmehettem a háromboros soron, 2004-es volt a trió összes tagja. A borokat 100 százalékban az autentikus Tinta del Pais – ismertebb nevén tempranillo – fajta levéből szűrték, fahordóban érlelték, sűrűre iskolázták. A Spiga valamivel könnyedebb, mint a másik kettő, noha benne is erdei gyümölcsök dolgoznak és mélységek örvénylenek hatpontosan. Az Alfa Spiga és a Tinta del Pais egy-két számmal nagyobb nála. Az első mondjuk másféllel, de hogy a második pontosan mennyivel, azt nem tudom megmondani. Utóbbi a pince zászlósbora, óriási remények és várakozások közepette kezdtem bontani – és roppant szomorú lettem, amikor darabokban, morzsalékosan jött ki belőle a zárás. Ilyen esetekben tízből kilencszer dugós a bor. Most nem volt az, legalábbis a tipikus jegyek nem jelentkeztek, mindazonáltal valami nem stimmelt. Harapott a sav, dörzsölt a tannin, hiába éreztem, hogy mérhetetlenül koncentrált az anyag, az úgynevezett harmóniának nem sikerült kibontakoznia. Kajla hetest akár adhatnék is neki, de valami azt súgja, maradéktalanul egészséges formában többre lenne képes. Így aztán az Alfa Spiga dolga volt, hogy kivágja a rezet. Megtette. Mély bíbor szín, szélesen hömpölygő illat, gyümölcsösség az ó- és az újvilág határán, finoman bőrös beütések, hibátlan játékosság. Nagy test, a kelleténél cseppet sem édesebb cserek, intelligens savak, érettség és lendület, sima felszín, tiszta, száraz lecsengés. Rétegzett és lendületes, hatéves kora ellenére kölyök még. Jó erős 7 pont.