Két dolognak köszönhetem, hogy az elmúlt napokban jól megkóstolgathattam az egyik legkülönb román pincészet egyik legremekebb borát. Egyrészt volt még novemberben egy bemutató, amelyre elmenni sajnos nem tudtam, de futtában felhívtam rá a figyelmet, és megemlítettem a vonatkozó bejegyzésben a Rotenberget is. Valamivel később pedig – vagy talán előbb, nem emlékszem pontosan – megnyertem a Decanter magazin borbloggeres közönségszavazását, amelynek következtében kaptam egy hatos mindenfélét ajándékba. Ebben találtam meg többek közt a címpszereplőt is, és most utolérte a végzete. A Rotenberg a tökéletesen déli fekvésű dűlőkkel teli Dealu Mare borvidéken található – jártam ott egyszer, a szintén színvonalas Davinónál –, 25 hektáron gazdálkodnak, kékszőlőből készítik a bort, fő fajtájuk a merlot. Csak ebből többféle szelekciót is összeraknak, ha nem értek félre semmit, akkor az, amihez hozzájutottam, kiemelt tétel, nem is adják olcsón. A 6659. számú palackból pattinthattam ki tehát a dugót. Válogatott szüret, hosszú, négyhetes erjesztés, másfél év érlelés román tölgyben. Szűretlen, alkoholja 13,8-as. Mély, nehezen átlátható szín, messze mégis a feketétől. Tipikus nagyborillat, dús, sűrű és elég meleg árnyalatú. Gyümölcsök, fűszerek. Nagy test, szélesség, hömpölygés, kevés sav, rengeteg tannin. A cserek kezdetben szárítanak, majd apránként meg lehet szokni őket. A nagyság már itt van, a harmónia még várat magára. A termelő hosszú életet ígér a bornak, lehet, hogy nem kellett volna sietni vele. Most csak 6 pont. A Szeleshát elfogyott, ebből még van az üvegben.