Albert gazda

Katalónia két dologról híres borilag, az egyik a cava, azaz a palackban érlelt pezsgő – egészen nagy minőségűek is vannak közöttük –, a másik a penedesi Miguel Torres borászat. Ebben a bejegyzésben nem kunszt megvonni közöttük a párhuzamot, hiszen a tárgyalt bor éppúgy a parellada nevezetű helyi fajtából készül, mint a buborékos italok jelentős része. Előbb azonban néhány mondat a Torresről. A borászat termékeivel még a 90-es években ismerkedtem meg, egy barátom vásárolt valamelyik huncut aktatáskás-kóstoltatós cégtől Gran Coronast, 5000 forint körüli összegért palackonként, ezek a különös filozófiájú kereskedők sosem voltak szégyenlősek, amikor árakat kellett képezniük. A bor persze finom volt. Ha nem is annyira, mint később az 1997-es évjáratú Mas La Plana. A híres cabernet sauvignon lenyűgözött bennünket, V. Proffal majdhogynem egyedül fogyasztottuk el a Bortársaság készletét. A Torres hatalmas, értelemszerűen nemcsak presztízsborai vannak, hanem mindene minden szegmensben. A Vina Sol alapkategóriás fehér, és kicsit sem kerül sokba. Parelladából szűrik tehát, és ha emlékeim nem csalnak, nem mindig egyforma. Egy korábbi évjárata tartalmazott alkoholt bőven, a 2007-esben ellenben a 12-t sem éri el a mutató. Halvány szín, füves-meszes illatok, virágok és gyümölcsök a háttérben. Testben nem nagy, zamatokban nem gazdag, tiszta és lendületes. Mindene a helyén, semmiből sincs több a kelleténél. Izgalmasnak nevezni túlzás lenne, inni viszont jó, engem tipikus portugál vinho verdére emlékeztet, az érettebb fajtából. Erős 4 pont.