Albert gazda

A magyar fogyasztó legfeljebb azért kapja fel a fejét, ha a kanadai borászkodásról hall, hogy kételyeit fejezze ki, mondván, mit akarnak ezek ott északon. Én is elég erősen csodálkoztam, amikor sok évvel ezelőtt a nagy nemzetközi borversenyek édes díjazottjainak listáját böngészve felfedeztem: az ontariói jégborok minden kategóriában leverték a konkurenciát. Az Alkoholista indulása után nem sokkal megkóstolhattam egyet: a Henry of Pelham vidalból készült 2002-ese kiválóan teljesített. Később Szabó Zsolt vendégszövegszerzőnek köszönhetően brit-kolumbiai cabernet franc-okhoz is volt szerencsém, kevésbé találtam meggyőzőnek őket. A száraz ontarióiak eddig hiányoztak a sorból. Pedig úgy tudni, ezen a téren is egyre szebb tételek készülnek a nagy tavak környékén. Ha már itt tartunk: Ontarióban későn jön a tavasz, de a sok víz hatásának hála hosszú az ősz is, a legjobb minőségű szőlő beérik szépen, ha okosan  vigyáznak rá. Az Angels Gate a legjobb pincészetek egyike, termékeinek már azért is örültem, mert szép nagy betűkkel szerepel az AG rövidítés a roppant ízléses címkéken. Az Angels Gate Peninsula Niagara VDQ Riesling 2007 szesze 11-es, illata élénk, már-már élesen citromos, és petrolos is – ezt a klasszikusnak mondott jegyet sokkal ritkábban érzem a rajnai rizlingekben, mint amennyire a szakirodalom szerint éreznem kellene –, szájban kifejezetten karcsú, könnyed és elegáns. Lecsengése hosszú, az összbenyomás kedvező. Az Angels Gate Peninsula Niagara VDQ Pinot Noir 2006 12,5-es alkoholig erjedt, színe kissé matt, orrban hozza, amit a kevésbé sűrű pinot-któl várunk, málnát, csipetnyi avart és a kelleténél egy árnyalattal több parfümösséget. Testben nem kicsi, cserei lágyak, finomak, tartása és harmóniája hibátlan. Három-négyezer forintnyi kanadai dollárba kerülnek ezek a borok, áruk és értékeik szinkronban vannak, 6 pont és 6 pont, sőt majdnem kétszer hét.