Arra készültem, hogy vasárnap alaposan és sokszor a poharam fenekére nézek Etyeken, ám ebből az előre nem látott körülmények összejátszása miatt nem lett semmi. Azaz a semminél azért több: két óra alatt öt borásznál kóstoltam finomakat, összefoglalom röviden. A Rókusfalvy Pincénél a 2008-as chardonnay-t és az azonos évjáratú sauvignon blanc-t vettem magamhoz, ropogósak, kellemesek, egyre szebb dolgok kerülnek ki onnét. A Villa Tolnaynál két rajnai rizling fogott meg, a 2008-as reduktív Tavasz – könnyeden gyümölcsös-virágos, ízletes, nekem találták ki –, meg a 2006-os Rheingold: 100 fölött van a maradékcukra, érett, zamatos, harmonikus. Asztalos Zoltántól – akinek Viókáját Szentendre után dicsértem fél mondatban – kaptam a 2006-os késői szüretből: szinte egészében furmint, 5 puttonyosnyi cukortartalommal, aszútechnológiával, egy év hordós érlelés után letöltötték. Sűrű, komplex, életteli, forgalomban nincs, abban az évjáratban kevés készült belőle. Ha Bott Frigyest meglátom, nem hagyhatom ki, butaság is lenne. Fehérei mind 2008-asok voltak, új címkékkel. A rajnai rizling – egyszer már megemlékeztem róla röviden – nagy svunggal igyekszik előde nyomába érni, a sauvignon blanc vastag és erőteljes, a pinot gris elegáns, érződik rajta a francia hordó hatása. A fehérsor bajnoka az olaszrizling lett: zamatos, jó testű, hibátlan arányokkal. A 2007-es presztízskékfrankos rátett még egy lapáttal. Fajtajelleges, fűszeres, mély illat, egyenes ízek, komoly struktúra. A nap embere ezúttal Losonci Bálint lett. Koherens és izgalmas a 2008 vége óta főállású gyöngyöspatai termelő szortimentje. A Megteszi nevezetű 2008-as saszla – amelynek jövője nemigen van, de jelene fényes – üde, finom, bejön. Az Úrráteszi olaszrizling más kategória: kicsit érzem az elején fát, a végén a szeszt, mégis nagynak, gyönyörűnek gondolom. A korábbi évjáratok savhangsúlyának nyoma sincs, az egyéb beltartalmi értékek állják a sarat, vettem belőle, hogy külön is írhassak róla. A még hordóminta cserszegi fűszeres krémes-olajos koncentrátum, még soha nem láttam ilyet. A kékfrankosok 2007-esek voltak. A Nyitnikék végtelenül tiszta és inni való, az Úrráteszi gazdagon fűszeres, a Gereg súlyosabb, de így is vonzó. Kékfrankos minden porcikájában, testes, jó szerkezetű, tanninja érintésnyi, búcsúja okosan száraz. Korábban már volt hozzá szerencsém, nem igazán csapott oda, ám ezúttal meggyőzött. Feltétlen hívéül szegődtem.