Elmentem egy nyitott kóstolóra a Terroir Clubba, mert még soha nem voltam olyanon, és érdekelt, hogy milyen. Ráadásul a kilencmintás borsor, amelyet 1900 forintért kínált végigpróbálásra a kereskedés, érdekfeszítőnek tűnt. Megyek sorjában, hadd fokozódjon a drámai feszültség. A felvidéki Bott Frigyesről számtalanszor leírtam, mekkora kedvencem. Két friss 2008-asa is meggyőző. Az alapküvé Grand3 kedves és ízletes, a rajnai rizling tehetséges utóda a 2007-esnek, nem kizárt, hogy még jobb lesz, ha pihen két hónapot. A Domaine de Villaine 2007-es Bouzéronja – ez az egyetlen AOC, ahol tisztán aligotéból bort csinálnak – tiszta ízű, markáns, komoly darab, muszáj mélyebben megismerkedni vele. Pierre Frick műveit soha nem fogom megkedvelni – a 2004-es Riesling Biehlt is oxidáltnak, idegennek éreztem –, Ráspi 2007-es és 2006-os Kopárja pedig nem mutatkozott annyira nyíltnak, hogy egy-egy korty alapján elhelyezhessem őket. A Domaine de Villeneuve 2006-os Chateneuf-du-Pape-ja ellenben kapásból jelezte, a tetőn a helye. 8 pont környéke, a 2004-es is tudta ezt. A Cotar 2000-es Terra Rossája nem az én világom, mély illat, rettenetesen sok sav, plusz kis bizonytalanság. Ez eddig nyolc bor. Ami miatt mindenképp el akartam menni most a borboltba, az Takács Hollóvár Lajos 2005-ös hárslevelűje volt. Három éve volt szerencsém hozzá először, aztán még egyszer-kétszer, kíváncsi voltam, hol tart most. Még mindig élénk, világos aranyszín, elsöprően-elegánsan minerális illatok. A háttérben finom gyümölcsök, barack és déliek, méz. Szájban becsületes struktúra, a határozott savak okosan ellenpontozzák a 30 grammnyi maradékcukrot. A bor érzékszervi alapon már-már száraznak mondható. Mestermunka nagy formában. 8 pont. Nekem ez a legjobb somlói eddig.