A villányi Sauska Pincészetet már éppen eleget dicsértem – pl. a Városliget, a Pannon Top 25 és a Borfesztivál után, sőt mindjárt első találkozásunk alkalmából kiosztottam egy 9-est –, ideje volt hát, hogy lelkesedésem alábbhagyjon cseppet. Kiábrándultságról szó sincs, a 2007-es Cuvée 11 a legkevésbé sem kellemetlen élmény, csak épp nem hozza azokat a színeket, amelyeket a pince nagyobb formátumú borai simán. A Sauskáról mindenképp el kell mondani, hogy ritkán indul borászat ennyire kiforrott elképzelésekkel, stílussal és termékstrukúrával. Az első pillanattól úgy tűnik, a tulajdonostól a vezetőkön, a szőlészeken, a borászokon, a tanácsadókon át a címkedizájnerekig mindenki pontosan tudja, mit akar, és minden lépésüket a célok elérésének rendelik alá. Lehet azt gondolni, hogy minden, amit csinálnak, inkább nemzetközi, mint magyar vagy villányi, de szerintem ez nem baj, mindenki úgy hajt a minőségre, ahogyan üdvözítőnek látja. És a minőség a középpontban van itt, ez nem kérdés. Házasításokból négyféle készült eddig, a 13-as az alap, és ahogy haladunk az egyre kisebb prímszámok felé, úgy nőnek az árak és a képességek, egészen az 5-ösig. Felteszem, majd egyszer, ha minden tökéletesen összeáll, jön a 3-as és az 2-es is végül. Ebből adódóan a 11-estől nem kell világmegváltást várni, de valami jót mégis, hiszen négyezer forintot kérnek érte. Bordeaux-i fajtákból és syrah-ból állították össze, színe szinte fekete, illatai mélyek. Azonnal kiköszön belőle a jó minőségű hordó, vannak gyümölcsök is, de komplexnek és gazdagnak nem mondhatnám. Szájban ugyanez a helyzet: sűrű és krémes, fiatal tanninnal, rétegzettségnek, kanyaroknak, eredeti izgalmaknak ellenben szűkében van. Olyan, mint egy tisztességesen elkészített újvilági a húszdolláros kategóriában. Alkoholja 15-ös, ami papíron sok, érzetre nem bánt, és nem is édesíti el a végét, nehézkessé sem teszi. Vagyis minden kritika ellenére azért itatja magát, ennek köszönhetően harcolja ki a 6 pontot.