Alaposan meg akarom ismerni Costa Lazaridi munkásságát, írtam augusztusban. Előzőleg volt szerencsém egy érdekes görög borsor végén megkóstolni a dramai mester vörös Amethystosát, ízlett. Úgyhogy amikor kedves kollégám ősz elején elindult délnek, megkértem, hozzon valamit, ha teheti. Kicsit pihentettem a palackot, szerdán kibontottam, az utolsó cseppig megittam. A rozékérdés érdekes kérdés. Nyári frissítőként rengetegen szeretik, nekem ritkán jut eszembe, inkább fehéreket fogyasztok. Rozéból a tartalmasabbakat kedvelem, nemzetközileg egy-két Tavel és egy Bandol váltott ki belőlem komolyabb reakciókat, itthonról Lőrincz György korábbi fahordósai, még régebben Tiffán Ede és Zsolt sillerközelijei, utóbb Bott Frigyes 2006-osa. Ezek alapján állapítottam meg: némely iskolák követői sűrűbb fehérekre emlékeztető, jól strukturált, tartalmas rozékat is bírnak az asztalunkra tenni, kár, hogy nincsenek többen. Mintha Costa Lazaridi is ilyesmivel próbálkozna. A 2008-as Amethystos Rose cabernet sauvignonból és merlot-ból készült, színe sötét, téglavörös árnyalatok is játszanak benne. Illata erőteljes, a virágokat nélkülözi, a gyümölcsöket nem, fűszerek és ásványok gazdagítják. Szájban már-már testes, zamatai gazdagok, savai szépek, búcsúja hosszú. Egészében véve arányos és komplex, egyúttal lendületes, legjobb pillanataiban többet is ért 5 pontnál.