Megint megihletett volt otthonom, a Művelt Alkoholista, ezzel a poszttal, amelynek szerzője azt a következtetést vonta le, nem rózsás a helyzet a felső középkategóriás magyar vörösborok mezőnyében. Az utóbbi időben kevésszer néztem szét a tízeurós vörösszegmensben, egyrészt, mert korábban engem is értek kellemetlen benyomások, másrészt, mert jelentősen elfehéredtem, elég megnézni a legutóbbi hónapok bejegyzéseit. Egyre inkább úgy éreztem, muszáj változtatni, azt találtam ki tehát, hogy arccal a középosztály felé fordulok. Félig-meddig találomra választottam ki egykori kedvencem, Günzer Zoltán 2007-es cabernet-jét. Günzert valamikor a 90-es évek második felében fedeztem fel, az 1995-ös cabernet sauvignon alaposan lenyűgözött, sokkal olcsóbban bírta hozni ugyanazt a minőséget, amit a villányi nagyok nagyjai. Jó néhány évig rendszeresen fogyasztottam a borait. Azt gondoltam eleinte, a belső négyes után ő lehet a következő, aki elnyeri a borvidékről az év bortermelője címet. Hát ez még nem történt meg, és a mi viszonyunkban is kisebb pauza következett. Mostanában azt hallottam – ő maga ezt így nem mondta –, egyre szofisztikáltabb, érdekesebb dolgokat készít. A 2007-es cabernet 80 százaléknyi franc-ból és 20 százaléknyi sauvignonból készült. Mély, kristálytiszta szín, távol a feketétől. Kedves, élénk illat, elsősorban erdei gyümölcsös, lekvárosság nincs benne, fűszerek vannak, távolról bőrös-földes árnyalat színesíti. Közepesnél nagyobb test, a 14,5-es alkohol sok, de nem bánt, savai szépek, tanninja finom, egyensúlya hibátlan, édessége tolerálható. Fiatal kora ellenére teljesen készen van, nem titokzatoskodik, a fogyasztó kedvében jár, de van annyira lendületes és kifinomult, hogy a többedik pohárral is jólessen. Erős 6 pont. Ennyiért több, mint jó vásár.