Jó néhány éve nem kérdés, Takler Ferenc a Szekszárdi borvidék legnagyobb sztárja. A mester és fiai az amúgy nem túl színvonalas 1998-as évjáratban vágták ki először a rezet, 2000-ből már jöttek a nagy borok, 2002-vel és 2003-mal meg beállt a szortiment, felépült a piramis. Amelynek tetején a kifejezés minden értelmében hatalmas cabernet-k, merlot-k és házasítások helyezkednek el. A kemény mag nem mindig kedveli ezeket, elvi ellenvetéseim nekem is szoktak lenni, ám amikor a poharamba kerül egyik-másik, mindig ellágyulok. Azóta okvetlenül, hogy volt szerencsém ereje teljében kortyolgatni a 2003-as Primariust. A merlot, a válogatott cabernet franc és a Regnum árnyékában kevesebb szó szokott esni a cabernet sauvignon reserve-ről, amelynek 2003-as változatát a borász pincéjében vehettem magamhoz egyszer. Akkor és ott úgy éreztem, leginkább ez kellene legyen a zászlós, nem a másik három valamelyike. Meglehet, benne van ebben, hogy a sauvignonból mindig kevesebb készül, mint a többiből, ezért végső soron különlegességként is értelmezhető. Néhány hete belekóstolhattam a monstruózus 2007-esbe, majd a minap a 2006-osból fogyasztottunk el egy palackkal hármasban, ez elég, hogy írjak róla. Mély szín, összetett illat. Erdei gyümölcsök, csipetnyi föld, mediterrán melegség, amelyet a fajta fűszeres frissessége ellenpontoz okosan. Grandiózus test, érett tannin derekas mennyiségben, savai szépek, megtartják. Komplex és koncentrált, a 15-16 közötti alkohol nem agresszív, csak a korty vége felé csípked kicsit. Sokkal visszafogottabb, mint egy évvel fiatalabb utóda. Búcsúja tiszta és száraz. Nincs benne semmi lomhaság, a túlérett szőlő nem butítja, a krémes szakaszon innen van. Igazán jól sikerült. 8 pont. Ebben a kategóriában ennyit muszáj is tudnia.