Nem mindig tartom elég nagy határozottsággal a mutatóujjamat a magyar borvilág ütőerén, azt például szégyenszemre csak egy-két hónappal ezelőtt tudtam meg, hogy Szeremley Huba badacsonyi pincészetének irányítását viszonylag régen átvette az alapító fia, László. Hogy mindez mennyiben jelent új korszakot a vállalkozás történetében, illetve a borok színvonalában és karakterében, azt nem most fogom megmondani, de figyelek árgus szemekkel. Ahhoz képest, hogy a birtok az ezredforduló környéki felfutás után kikeveredett az érdeklődésem homlokteréből, immár nyolc hónapos blogomban ez a harmadik bejegyzés, amely konkrétan Szeremley-borról íródik, az említések száma értelemszerűen még magasabb. Ez a bizonyos kikeveredés talán azzal is volt magyarázható, hogy egy ideje nem történtek különösebben izgalmas dolgok arrafelé, a nagy dobásokat nem követték újabb különlegességek és furmányosságok. Magam is olyan tételeket töltögetek a poharamba Szeremleyéktől, amelyek a kezdetek kezdete óta léteznek, és csupán az kérdés, egyik évjáratuk jobb-e, mint a másik. A 2008-as Szeremley-rizling szerintem mondjuk sokkal jobb, mint a 2007-es. Ezt már a szekszárdi olaszkóstolás alkalmából is pedzegettem, egy nagyobb mennyiség elfogyasztása után pedig bizonyítottnak látom. Különböző karakterű borokról beszélünk. A 2007-es olaszosabbnak, badacsonyibbnak, markánsabbnak, kócosabbnak tűnt, amikor kóstoltam, a 2008-as ehhez képest csupa báj és kedvesség. Finoman virágos illatokkal kezd, selymes-játékos, vibráló savakkal folytatja. Fajtajelleget házasításban pláne butaság keresni, de ebben mintha inkább a kecses-vonzó rajnai dominálna. Csipetnyi vaníliásság is felbukkan, ami nem tesz neki rosszat. Kerek és zamatos a korty, perfekt a szerkezet, üde a lecsengés. 2008-ból a muscat ottonel is bejött határozottan, ott van ez is. 5 pont és jóvásár-címke visszakézből.