A Gróf Degenfeld sárgamuskotályának méltatása közben jegyeztem meg, a két muscat közül legalább a lunelből bizonyosan tudhatnak komoly borokat készíteni az arra hivatottak. Ezáltal kapásból alacsonyabb polcra helyeztem az ottonelt; utóbbit nem szokás tehetséges fajtának vélni. Párjából ha szárazban nem is, édesben fajsúlyos példányokra bukkanhat a fogyasztó, szegény ottonel presztízse ellenben az irsai olivérét sem éri el. Borivó-pályafutásom kezdetén – amikor még nem halványodott el bennem a közkeletű állítás, miszerint a muskotály az igazi, de már belőle is a szárazat kerestem – kipróbáltam ezt-azt. Két termelő ottoneljét kedveltem meg, Szőke Mátyásét és Szeremley Hubáét. Utóbbi 2007-es rizlingje néhány hónappal ezelőtt került a terítékemre, és bár nem vett le a lábamról egy lendülettel, mégis arra ösztökélt, próbáljak ki mást is a Pannon Bormíves Céh alapítójától. A választás a 2008-as badacsonyi muscat ottonelre esett. Halvány szín, erőteljes, elegáns illat, rengeteg frissességgel. Virágok és gyümölcsök, izgalmas mineralitás, semmi parfümösség. A korty is nagyszerű. Közepes test, áttetsző, már-már rajnai rizlinges tisztaság, ropogós savak, vibráló lecsengés. Roppant kellemes meglepetés, pláne ennyi pénzért, 6 pont.