A gyöngyöspatai háromállomásos túra megörökítésének második fejezeténél tartunk. Az elsőben Szecskő Tamás munkásságáról esett szó a szortiment jelentős részén keresztül, a folytatás másképp építkezik. Karner Gábornál a szücsi pincében kóstoltunk hordóból, markáns, marcona, rakoncátlan, alakulófélben lévő tételeket, a tanninokon és a savakon túl a potenciált észrevételezhettük mindegyikben – a tavaszföldi és a vitézföldi kékfrankosok egyaránt masszívnak tűntek –, az arra vonatkozó kép azonban nem kristályosodott ki, hogy milyenek lesznek ezek akkor, amikor megpihennek palackba zárva. Már helyben kitaláltam, vásárolok valami aktuálisat a fővárosi kereskedésben, hadd lássam, merre mennek a borok, és utána mondhassak véleményt. A választás adta magát: egyrészt eleve szeretem a sillert mint műfajt, másrészt ez alatt a bejegyzés alatt nemrégiben rövid vita bontakozott ki a könnyed-divatos és a fajsúlyos rozék közötti különbségekről, melynek során külön felhívták a figyelmemet a 2007-es Karner-sillerre. Karner Gábor igazán autentikus kézműves a különböző kézművesek tempósan gyarapodó táborában. Négy hektáron gazdálkodik, természetes módszereket alkalmaz, ennek okán borai akár hónapokon át erjednek. Mindenekelőtt a kékfrankosból szeretné kihozni, amit csak lehet, de olaszrizlinget is telepített. Tudjuk, a rozé iránti érdeklődés tömeges – nekem sem esik rosszul a ropogósabbja –, a sillert ellenben inkább csak az eltökélt ínyencek keresik. Sokan nem mindig tudják hová tenni: már nem rozé, még nem vörösbor. Én a rozét is akkor tisztelem, ha odateszi magát alaposan, ha struktúrájában mondjuk komolyabb fehérekre emlékeztet. Karner Gábor sillere ezen is túl van, inkább vöröseket idéz, a csersavak szigora nélkül. Nem véletlenül: a fahordós érlelés okosan eljátssza a neki szánt szerepet. Színében a téglavörös és a málnapiros között jár félúton, illatában a gyümölcsök mellett határozott fűszeresség és érettség érezhető, lendületnek sincs híján. Telt korty, komplex, koncentrált ízek, zamatos és rétegzett, üde és tiszta, lecsengése hosszú és száraz. Nem emlékszem ennél izgalmasabb és tartalmasabb sillerre az elmúlt évekből. 6 pont. Ezek után a hordómintáknak is hiszek.
Karner Nagyapám Bora Siller 2007
2010.03.08. 08:00 AG 2.0
6 komment
Címkék: hatpontos kékfrankos mátra 2007 karner siller
 
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2010.03.08. 08:26:05
én kb 2 hete kóstoltam a 2008asokat és 2009eseket is, megpihentetve, felmelegedve...
a 2008as Vitéz nagyon szép, a Tavaszföld csodás, de a 2009es vitéz olyan erényeket csillogatatott amit én vörösbortól nem sokat tapasztaltam...
fiatalborivo 2010.03.08. 10:38:27
zoli 2010.03.08. 14:39:39
A vegyes szüretnek magvan a maga helye és az értelme, de sajnos már csak elvétve találkozni ilyesmivel.
muskotály küvé 2010.03.08. 16:15:59
muskotály küvé 2010.03.08. 16:17:36
fiatalborivo 2010.03.08. 16:26:01