Szecskő Tamással hosszú ideje tartoztam magamnak. A mátrai tőkéstársak feltérképezésében konkrétan félúton jártam eddig. Németh Attila és Losonci Bálint életét és munkásságát régóta ismertem és becsültem – az egyik a remek Barnatanya syrah-val szerepelt hasábjaimon legutóbb, a másik 2008-as Úrráteszi olaszrizlingje az előző év harmadik legjobb bora lett a listámon –, Szecskő Tamás és Karner Gábor tanulmányozására ellenben csak most sikerült sort kerítenem. Hármójukat látogattam meg egy szuszra, élményeimből három bejegyzés lesz, különféle formában. Ez itten tehát az első. Szecskő Tamás pincéje Gyöngyöspatán található, kicsivel több mint tíz hektáron gazdálkodik a gazda, a cél a természetesség, és az, hogy minden kéznél lévő fajtából kihozza a maximumot. Az utóbbi évek bizonyítékai alapján többször állítottam: szinte nincs szőlő, amelyből ne lehetne igazán fajsúlyos borokat készíteni. Legfeljebb egy-két kivétel lehet, feltételeztem. Szecskő Tamás borainak végigszálazása után tovább csökkent ezeknek a kivételeknek a száma. Valaki szólt nemrégiben, hogy a lépten-nyomon lesajnált muscat ottonelből Gyöngyöspatán fantasztikus bor született a 2009-es évjáratban, meg is jegyeztem, megkóstolom, amint tehetem. A forrás igazat mondott. Öt Szecskő-fehéret vettünk magunkhoz, a 2008-as királyleánykától a 2008-as és a 2009-es szürkebaráton át a 2009-es zöldvelteliniig és a fent említett muscat ottonelig. Még hordóminták, előbb-utóbb palackba és piacra kerülnek. Attól tartok, egykettőre el fognak fogyni. Így együtt ahaélményt kínált az ötös fogat. Tökéletesen tiszta illatok, sziporkázóan szép savak, okosan integrált maradékcukrok, egyensúly – ezek a tulajdonságok jellemezték őket. Szecskő Tamás fajélesztőt nem használ, hordót igen. Borai gazdagságukon, színességükön túl mégis olyan egyenesek és áttetszőek, mintha fordítva lenne. Savaikról külön értekezést kellene írni, annyira kedvemre valók – nem mellesleg Losonci fehérjeiben is ilyenek játszadoznak; erről később –: nincsenek kevesen, de kicsit sem agresszívek-hepciásak-könyörtelenek, inkább simogatnak, vibrálnak, szórakoztatnak. Két Szecskő-vöröshöz is szerencsénk volt a végén, ők sem mindennapi versenyzők. Az egyaránt 2008-as rubintos és turán forgalomban van, helyszíni szemle nélkül ezekkel kezdhetik az ismerkedést a Szecskő-szortimenttel. A turán nyilván különlegesebb – a többek között medoc noirból és csabagyöngyéből keresztezett festőszőlő bora annyira illatos és egyedi, hogy az már-már túlzás –, de nekem a rubintos jobban bejött. A fajtát kékfrankosból és kadarkából nemesítették, és Szecskő Tamás keze alatt valóban rubintos színű, friss illatú, kadarkásan könnyed és tartalmas vörösbort terem. Még csak márciust írunk, és máris megvan az év felfedezettje. Nem lesz könnyű dolga annak, aki megpróbálná kitolni a pozícióból ezt a derék termelőt.