Amit a muskotályról gondolok, azt ebben a bejegyzésben elmeséltem röviden, arról azonban kevesebb szó esett, hogy a tapasztalatok szerint késői szüretben, édesen képes a legtöbbre a fajta. Mármint legalábbis a muscat lunel, más néven a sárgamuskotály. Mellékszál: az ottonel más pályán játszik, igaz, hírlik, az egyik feltörekvő mátrai termelőnek belőle is sikerült komolyat készítenie, egyszer megnézem, ha megnézhetem. A gondolatmenet fősodrához visszatérve, az édes sárgamuskotály titkainak feltárásában értelemszerűen hegyaljai termelők viszik a prímet. A 90-es évek vége felé a Chateau Pajzos tett a fogyasztó elé kivételes szépségeket, az utóbbi időben meg az alanás Németh Attila és a királyudvaros Demeter Zoltán vágta ki a rezet. A lelkesedés legújabb tárgya utóbbi borász még csak szűk körben ismert 2008-as sárgamuskotály főbora, amely a főcímkén az Anett Bora elnevezést kapta. 196 gramm maradékcukor, a 6 puttonyos aszú felső határa felett járunk, 9-es alkohol. Györnyörű halvány aranyszín, végtelenül tiszta és elegáns illat. Semmi parfüm, csak üdeség, gyümölcsök és virágok. Szájban krémes, telt, gömbölyű és hömpölygős, savai karakteresek, teljes egyensúlyban van mindene, ízei-zamatai frissé és kívánatossá teszik. Utóíze finoman végtelen, édessége jóformán csak a végén tűnik dominánsnak, de lendülete itt is kitart még. Egyszerűen szép, és kész. Minden cseppje élvezet. Fogalmam sincs, tudhat-e muskotály többet, lehet-e komplexebb például. Lehet-e egyéniségebb. Hogy én még nem találkoztam különbbel nála, az biztos. Mintegy 9 pont.