A Prantner Pince is azon feltörekvő szekszárdiak egyike, amelyek az elmúlt egy-két évben majdhogynem tömegesen bukkantak fel a piacon, és ezt érdekes szortimenttel, komoly minőséggel és okosan kialakított arculattal tették. Ezt a tíz hektáros birtokot is oda lehet állítani Merfelsz Gáboré, Pálos Miklósé, Eszterbaueréké vagy akár a Szeleshát mellé, nemigen vallana szégyent egy alapos összehasonlítás során. Van náluk minden, ami a sikerhez kellhet és ami a borvidékre jellemző, az olaszrizlingtől a rozén, a kadarkán, a kékfrankoson és a merlot-n át a cabernet-kig terjed a választék. Borukkal a tavaly nyári Pannon Top 25 alkalmával találkoztam először, sikeres randevú volt, hiszen házasításukat felraktam saját tízes listámra. Ezúttal a merlot-ból és kékfrankosból összerakott rozé került terítékre, amelyet egyik kereskedője igazi felfedezésnek minősített. Közepesen rózsás szín, málnapiros árnyalattal, látványra sem kevés szénsavval. Illata átütően gyümölcsös, eper és vidéke játszik elsősorban. Ízében a frissesség dominál, a céókettő jelentős szerepet vállal ebben, a másik végéről ellenben cukorkásság édesíti. A hivatalos adat szerint 3,7 grammnyi maradékot tartalmaz, ám ez a 13,5-es alkohollal megtámogatva jelentős édesérzetet okoz. Rozéban sajnos nem szeretem az ilyesmit, a kevesebb szerintem több lenne. Így aztán hiába csúszik szinte észrevétlenül – már ha a tetemes szesz direkt hatásával nem számolunk –, nem éri el az 5-öst, meg kell elégednie a 4 ponttal.