A grúz borok iránt különleges vonzalmat érzek. Sokan tudják – akik nem, azok most megtudják –, hogy életem első huszonöt évét a Szovjetunióban éltem le. Amikor én még kissrác, majd kamasz, később egyetemista voltam, mindennek a tetejét a magyar és a grúz borok képezték. Igen, azok a magyar borok is kimagaslottak a nem túl színvonalas mezőnyből, amelyekre ma kicsit sem jó szívvel emlékezünk. Magyar és grúz borokat azonban nagyon ritkán ittunk. Vagy azért voltak elérhetetlennek, mert a kisebb városokban hiánycikknek számítottak, vagy ha mégis kikerültek a polcokra, drágáknak találtuk őket. Sokkal-sokkal többe kerültek, mint az asztali fehérek vagy az azerbajdzsáni erősítettek, a rubelnél is olcsóbb algériai lőrékről nem is beszélve. Bizonyára ezzel is magyarázható, hogy a 90-es évek közepe óta ahányszor Kárpátaljára utazom, mindig alaposan átnézem az egyre nívósabb szupermarketek egyre gazdagabb választékát, és elég gyakran vásárolok ezt-azt. Egy tisztességes grúz bor ma sem olcsó, az ára sokszorosa a mezítlábas kríminek vagy moldovainak, az egy üveg egyszerű vodkáért leperkálandó hrivnyákról már nem is beszélve. A zsebem felől nézvést azonban két és fél évtized után nem olyan drámai a helyzet, a címszereplő Mukuzaniért például kb. kétezer-ötszázat adtam Nagyszőlősön. Próbálkozásaimat csak ritkán követi osztatlan siker. Az elérhető grúz vörösök hol tanninosak és nyersek, hol túlvannak a csúcsukon. Eddig egyszer, valamikor a 2000-es évek elején fordult elő, hogy elégedetten csettintettem egy GWS Tamada Mukuzani – itt éppen ilyenről írnak, persze későbbi évjáratról – elfogyasztása közben és után. Volt egy másik többé-kevésbé rendben lévő kísérlet is, tanulságairól aprólékosan beszámoltam annak idején. A Mukuzani amúgy legendás márka, és mindig száz százalékig szaperaviból készül. Állítólag ez volt Joszif Sztálin diktátor kedvenc bora, de nélküle is ennek a termőhelynek a presztízse a legnagyobb Kahétiában. A Shumi nagy pincészet, 600 hektárral és szerteágazó szortimenttel, amelyben a prémiumkategóriás borokon kívül bag-in-box kiszerelésű termékek és égetett szeszek is szerephez jutnak. Mélyvörös szín, nagyon sötét, csillogóan szép. Elegáns, kifinomult illat, erdei gyümölcsökkel, fűszerekkel, kezdetben domináns, később visszahúzódó animalitással. Közepes test, tökéletesen száraz karakter, meghökkentően fiatal, ugyanakkor nem tapadós tannin. Az utolsó pillanatig minden reményteljes. Ám aztán jönnek a savak, és odacsapnak. A lecsengésben egyedül maradnak, nem jut szóhoz mellettük semmi más. Nem reménytelenek, mint annak a bizonyos Movia-bornak az esetében, amelyet emiatt nem is pontozhattam, de jelenleg túlontúl harciasak. Hogy besimulnak-e valaha, soha nem fogjuk megtudni. Addig 4 pont. Még mindig rettentően vágyom valami komoly grúzra. Ha van olyan.
Shumi Mukuzani 2007
2010.03.26. 08:00 AG 2.0
3 komment
Címkék: négypontos 2007 grúzia shumi mukuzani
 
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Certificate_of_Words · http://certificateofwords.com/word/Certificate%20of%20Words/ 2010.03.26. 14:46:03
Vakhtang Gorgaszali 2010.03.29. 21:54:42
Sajnos nem tudom, hogy ezeket itthon lehet-e egyáltalán valahol kapni (az Arbatnál én ilyet nem láttam), én kint ittam őket.
Tájbor 2010.04.21. 23:03:03