Az előző héten egymás után háromszor maradtam le az ostorosi illetőségű Orsolya Pince termékeiről. Makacs torokfájásom miatt hétfőn a Kézműves Borok Házának portfoliózására, kedden a Borkollégium boltjának kóstolójára nem bírtam elmenni, majd helyszíni szemlémet is le kellett mondanom, amelyet szerdára beszéltem meg Turcsek Orsolyával és Tarnóczi Zoltánnal. Pénteken jött a slusszpoén: Palack kollégával, akivel egymástól kb. harminc méterre lakunk, hirtelen felindulásból és különösebb előkészítés nélkül megbeszéltük, bontunk néhány bort. Ezek közül egyről már megírtam a magamét, talán egy harmadikról is lesz szó később, a második bejegyzés pedig ez, amelyet épp olvas az olvasó. Morfondíroztam is, milyen jó lenne, ha Orsolyát hozna a szomszéd, de nem szóltam, ő viszont ráérzett magától. Igazán ideje volt, hogy végre taget kapjon az Egri borvidék feltörekvő pincéinek egyik legérdekesebbike. Orsolyáék honlapjuk tanúsága szerint 2001-ben indultak, nyitottságuknak és igényességüknek köszönhetően hamar kedvencekké váltak, máris sok mindent kihoztak pl. a leánykából, a kadarkából, a zweigeltből, és fejlődnek folyamatosan. A Tehéntánc bikavér is lehetne, 40-40 százalék kékfrankosból és merlot-ból, 10-10 percent cabernet franc-ból és pinot noirból házasították, alkoholja a szupermeleg évjárat ellenére sem szállt el, 13-as. Sötét, kicsit matt szín, okos illatok. Gyümölcsösségnek nincs híján, de nem az dominál, hanem az a leveshúsos-zöldséges finomság, amelyet kimondottan szeretek. Komplex és szofisztikált szájban is, lendületes, koncentrált, száraz karakterű, nem hízeleg, mégis érdekes. Közel jár ahhoz, hogy megkapja a pannon klasszis minősítést, egy dolog akadályozza meg ebben, savai kissé megbillentik a végén, így búcsúja nem elég színes. 6 pont.