Nem tudom, ma hogy van, de a múltról feltételezem: azok, akik a 90-es években kezdtek jóborozni, mind átestek a villányi portugieseren. Ez volt a legolcsóbb választás a már akkor is nagynak számító nagyok választékából, ráadásul a kövesdi pincesoron kimérve is különb volt szinte mindennél, amihez mondjuk a korabeli szupermarketekben hozzá lehetett férni. Aki járt a Blum Pincében, emelje fel a kezét. Az oportóreneszánsz nem tartott örökké, egy idő után kiderült, nem annyira egyenletes a színvonal, amilyennek elsőre tűnt. A lehetőség pedig benne van a fajtában. Arra eddigi benyomásaim szerint képességei miatt alkalmatlan, hogy óriást készítsenek belőle, de hogy könnyed-gyümölcsös belépőbornak minden további nélkül tökéletes lenne, az szinte biztos. Villányban most is azt mondják, esténként csakis portugiesert kortyolgatnak a vacsora mélle, mert mindig jólesik, nekem azonban túl szokszor volt az utóbbi időben balszerencsém istállószagú és unalmas példányokkal. A kép persze meglátásom szerint annyira nem felemás, amennyire a szigorú kemény mag feltételezni szokta, de tény: mindenkinek szívesen kifejezem a hálámat, aki megörvendeztet valami százszázalékos oportótippel. Egy jót találtam magamtól. A Janus Borház 2008-asával egy decemberi kóstoláson randevúztam először, már akkor megígértem, hamarosan elkortyolok belőle egy palackkal, utána mondok róla többet. Mostanáig pihentettem. Rubinpiros szín, tisztán gyümölcsös, friss illatok. Közepes test, tisztességes egyensúly, intergált savak, visszafogott tannin, a 12,5-es alkohol is rendben van. Könnyed, egészséges bor, nem komplexitásáról vagy ízintenzitásáról fog elhíresülni, de amit vállal, azt hozza. Nem fogyott el tüstént, napokkal később is tartotta magát, oxidálódásnak nyoma sem volt, ez is dicséretes. Az 5-ösön is morfondíroztam, de azt még tartogatom a következő évjáratoknak. 4 pont.