Bolyki János életére és munkásságára 2007 novemberében figyeltem fel, egy kóstolón került a poharamba vakon a 2005-ös Metha Thema – az erről szóló bejegyzésben tévesen 2006-os évjáratot jelöltem meg –, és elbűvölt hirtelen, Tokajban és a Somlón sem sok különb száraz hársvelűvel találkoztam azelőtt. Aztán ennek a fajtának a további gyümölcsei a termelő védjegyévé váltak mintegy, mármint nálam, a 2006-os édeset visszakézből megszórtam egy nyolcassal, majd különlegesnek találtam a 2007-est is, amely konkrétan száraz szamorodnikra emlékeztetett. Mégiscsak Egerről van szó, ezért természetesen próbálkoztam Bolyki-vörösborokkal is, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Nyájas olvasóim bizonyára tudják már, hogy vörösben nem szívelem a savhangsúlyt, ami benyomásaim szerint a feltörekvő pince termékeinek esetében elég gyakran megmutatkozik. A 2007-es merlot-ról ellenben azt hallottam, ilyen gond nincs vele, úgyhogy vettem hozzá a bátorságot. Sötét szín, kissé matt, átláthatatlan, nem is csillog szemkápráztatóan. Fűszeres, kávés, leveshúsos, sűrű illat, a gyümölcsök nincsenek előtérben. Teste elég nagy, szigorú és száraz, élet van benne, kedvesség nincs. Koncentrált egyfelől, kevésbé komplex másfelől. Nem színes, hanem erőteljes. Meglepő, hogy a 15-ös alkohol teljesen eltűnik benne, nem lóg ki sehol. Minden ízében egri, annyiban okvetlenül, hogy kísértetiesen emlékeztet a mostanában kóstolt Orsolya Tehéntáncra és St. Andrea Merengőre. 6 pont.