A cserszegi fűszeres nemesítője május 26-án hunyt el. Jásdi István csopaki borosgazda vendégszövege: Meghalt Dr. Bakonyi Károly. Itt született a csopaki nappalim helyén állott vincellérlakás konyhájában 1921-ben. Akkor, amikor saját apám is. Hatodik gyereke volt Bakonyi Istvánnak, Hűvös Salamon vincellérjének. Jó állás volt akkoriban az egykori Ranolder-birtok vezetése. Bakonyi István mégis odébbállt 26-ban, mert összeveszett Hűvös özvegy nővérével a szilvalekvár befőzésén. A szilvalekvár is becsületbeli ügy volt. Felpakolta az akkorra már hét gyereket a szekérre, és meg sem álltak a Badacsonyi Kutatóig. A négy fiúból mindből híres szőlőnemesítő lett. Aztán mind a négy harcolt a világháborúban, és mind a négy orosz hadifogságba esett. Szerencsés módon mind haza is kerültek. Károly élete a Georgikon cserszegi kisérleti telepéhez kötődött. A szőlőnemesítés nem a kapkodó emberek elfoglaltsága. Évtizedek telhetnek el egy-egy új fajta létrehozásáig. Nemes Olaszrizling, Nektár, Rozália, egy jól bevált alanyfajta, a Georgikon, és a végre kereskedelmi sikert is hozó Cserszegi Fűszeres. Nemesítő ennél többet nem nagyon érhet el. Dolgozott az utolsó pillanatokig. Nemesítő nem tudja abbahagyni a munkát. Korán érő vörös fajtán, mag nélküli csemegeszőlőn dolgozott. Azt mondta egyszer édesanyja még a csopaki házban: úgy dolgozz, mintha örökké élnél, és imádkozz, mert holnap meghalhatsz! Meg-meglátogatott Csopakon, hogy ellenőrizze, áll-e még a szülői ház, egészségesek-e körülötte a birtok szőlői. Elküldtem neki egy-egy érdekes borkísérletet: késői cserszegit, illatos, majdnem aszú sűrűségű bort. Meglátogattam néha a keszthelyi házban, hogy megkérdezzem, mit gondol egyik–másik csopaki dűlőről, és hogy meséljen a régiekről. Mindig felkészült a beszélgetésekre, cédulákon jegyzetelt, ezekről olvasott föl. Azt ígértem, megírom, és ha sikerült kiadni, elviszem neki a csopaki birtoknak és lakóinak a történetét. Az utóbbi időben többször sürgetett. Végül is elkéstem. Itt maradtak utána szőlőhöz-borhoz értő gyerekei, unokái, a fagyokat jól tűrő szőlőfajták, a mésztűrő alanyfajták és a ropogósan illatos, könnyed borok.