Pinot noiros hét volt, akárki láthatja, két palack St. Andreával kezdődött, Agancsossal folytatódott, most egy szekszárdi következik. Úgy is mondhatnám, egy kiváló szekszárdi. Nem emlékeztem pontosan, írtam-e már a Bodri Borászatról a blogoszférában, utánakerestem, és kiderült, hogy igen. 2006 augusztusában előbb egy borfalus körséta ürügyén emlékeztem meg az akkortájt még alig ismert pincéről, majd néhány nappal később fehér kadarkájukat helyeztem el képzeletbeli górcsövem alatt. Aztán sokáig semmi, mígnem az iménti Pannon Bormustrán említést ért az aktuális Bodri-bikavér. Összességében még nincs kialakult képem a Szekszárdi borvidék talán legdinamikusabban gyarapodó, elképesztő léptékű fejlesztéseket megvalósító birtokáról. Ez ideig alapkategóriás, illetve felső polcokra szánt boraik közt sem bukkantam kivételes képességűekre, az ahaélmény várat magára. Persze ha könyörtelenül pozitív vagyok, akkor inkább csak váratott. Mert a 2008-as Faluhely pinot noir válogatás nagyon megtetszett nekem. Málnapiros, tükrösen tiszta szín, barátságosan-gyümölcsösen pinot-s illat. A fűszerek is ott vannak a háttérben, de inkább az epres jegyek játszanak. Savai tökéletesek, cserei elhanyagolhatók, sima, zamatos, színes és finom bor, üdítő lecsengéssel. Csúszik. Erős 6 pont. Ára a hírek szerint háromezer alatt alakulhat a polcokon, annyit biztosan érdemes adni érte.