A szürkebarát szerintem nehéz fajta, nem könnyű belőle igazán jó bort készíteni. Igaz, a nemzetközi kitekintésem nem eléggé alapos, Elzászban például minden bizonnyal hatalmas pinot gris-ket is csinálnak. Egy egészen nívóshoz egy-két hónappal ezelőtt Bécsben volt is szerencsém. A hazai művekkel azonban nem mindig vagyok elégedett, gyakran vélem dominánsnak azt a gyógyszeres-gyógynövényes árnyalatot, amelyet bár hajlandó vagyok fajtajellegként értelmezni, megszeretni nem fogom. Akkor legalábbis nem, ha jelenléte nem párosul komplexitással és lendülettel. Vissza kell mennem az időben, hogy legutóbbi vitathatatlanul pozitív élményemet felidézzem: a Figula Pince 2006-os Nyergese fiatalon lenyűgözött, más kérdés, két évre rá koránt sem teljesített olyan fényesen. Kikerültek még színes darabok többek között Bussay László, Jásdi István, Szeremley Huba vagy Lőrincz György pincéjéből, de a 8 pontos szintekhez nem közelítettek. Ha volt ilyen, elkerültük egymást. Orbán Gergely 2009-es Kerekesdombja sem ezeket a magasságokat ostromolja, mégis bekerül a rendszerbe. A debütáns birtokról a Kőtenger chardonnay apropóján már mondtam néhány szót, ez a második piacra küldött tétel. Szokás szerint szinte minden megtudható róla a kiváló honlapról, úgyhogy jöhetnek a benyomások tüstént. A túlérett szőlőnek hála pinkes szín, mély, minerális-gyümölcsös, friss és tartalmas illat. Már orrban érződik, hogy jelentős alkoholtartalomra kell felkészülni. A 14,5-es szesz valóban meghatározó elem szájban is, csípked rendesen. Nagy szerencse, hogy a finom és élénk érzetű savak okosan dolgoznak, így bár egyensúlyt és harmóniát nem teremtenek, a fogyasztást élvezetessé teszik. Különös, rendhagyó bor ez, bizonyára alkalmas arra, hogy megossza a kedves embereket. A kevesebb több lenne, ezzel együtt senkit sem beszélnék le arról, hogy tegyen vele egy próbát. Éppen ellenkezőleg. 6 pont.