Végigkóstoltam a legnagyobb méretű vöröseket készítő szekszárdi pincészet 2007-es prémiumtermékeit mind egy szálig – hallani itt-ott egy kivételes kékfrankosról, amilyen évszázadonként egyszer terem, az nem volt meg –, úgy érzem, eljött az ideje a kisebbfajta összegzésnek. Először a cabernet sauvignon került sorra télen, utána a Primarius és a syrah, jött a Bartina, a Regnum, végül a Proprietors Reserve cabernet franc. Előbbi háromról beszámoltam a maguk idejében, utóbbiakról eddig nem. A Bartina társaságban került a górcső alá – ez és ez a bejegyzés született abból a remek iszákoskodásból –, és ügyesen helytállt. Karakteresebbnek, dinamikusabbnak, okosabbnak találtam, mint 2006-ost elődjét, amely pályája korai szakaszában gyengén szerepelt, igaz, bemutatkozása óta összeszedte magát annyira, hogy nemrég megdicsérhessem. A 2007-es viszont máris eléri a 7 pontot; ennek az értékelésnek mindjárt jelentősége lesz. A Regnum és a cabernet franc külön kategória. Ezekben a borokban – éppúgy, mint a cabernet sauvignonban és a Primariusban – minden benne van, amit a Takler család szeret, rajongóival egyetemben. Súlyosak, gazdagok, hömpölygősek, mélyek. Én is kedvelem őket. Meggyőződésem szerint egyelőre közvetlenül bontás után a legelsöprőbbek. A komplex gyümölcsösség és a tökéletes hordó jegyei lenyűgöző illatorgiával kedveskednek az orrnak, a korty hatalmas, az ízek tiszták, a rétegek megszámlálhatatlanok, a tanninok édesen simogatnak, az alkohol melegít, de nem bánt, savakból nem feltétlenül kell több. Ám az idő múlásával veszítenek az első pillanatok frissességéből. Mindkettőről azt sejtettem az első pohár közben, hogy a kilencesért is versenyben lehetnek. Órákkal később lehiggadtam. Szó sincs arról, hogy kiüresedtek volna, de a sokból eltűnt egy kevés. Említettem már: mióta a 2003-as Primariust elkaptam a csúcson, nem vonok le következtetéseket a fejlődőképességről abból, hogyan viselkedik egy Takler többórás vagy néhány napos szellőztetés után. Ellenkezőleg: arra számítok, okos tárolás esetén szebbek lesznek ezek. Egy darabig mindenképpen – hogy megmondjam, meddig, ahhoz kevés a tapasztalat. Magyarán: biztos vagyok benne, hogy ezek a 2007-esek egyelőre felfelé mennek. A Regnum és a franc is 7 pontot kap most, de másmilyet, mint a Bartina, ha értik, mire gondolok. Hátha lesz majd szerencsém hozzájuk nyolcpontos korukban is. Addig is azt állítom: 2010-es állás szerint a lendületes-szórakoztató syrah reserve a legszebb 2007-es Takler-csúcsbor. Ám ez az állapot még simán megváltozhat.