A Nyakas Pince hosszú évekig elsősorban sauvignon blanc-ja miatt volt érdekes, dús, nemcsak szénás-füves, déligyümölcsös jegyeket is mutató borokat készítettek ebből a fajtából, amelyek évjáratról évjáratra komoly sikereket arattak. A Nyakas-sauvignonok nem lettek rosszabbak, újabban mégis a chardonnay került előtérbe. A fejlemény pontos okát ismerjük, a 2008-as kapta meg a száz pontot egy borversenyen, nekem azonban nem nagyon tetszett, úgy éreztem, túltengenek benne a savak. A 2009-es utódról is remek hírek érkeztek, de ha senki sem szólt volna róla egy szót sem sehol, akkor is érdekelt volna. Így haladéktalanul lecsaptam egy palackjára, amikor észrevettem, hogy ezerkétszáz körül akciózza a kedvenc hipermarketem. Az már abszolút a véletlen számlájára írható, hogy múlt szombati vendégeskedésünk során két másik Nyakas-borból szaladt ki a dugó. A 2009-es Müller Thurgau hozta, amit szokott, a 2007-es rajnai rizlinget sem kellett félretolni, de az ilyen típusú termékeket inkább kedvelem fiatalabb korukban. A chardonnay-hoz visszatérve: továbbra is érthető, miért tarol az ilyesmi a gyorskóstolásokon. Kristálytiszta szín, dús, gazdag illatok, gyümölcsösen-barackosan, frissen. Teste mondjuk közepes, savai játékosak, ízeinek felfejtéséhez nem kell képzettség. A 14-es alkohol papíron soknak tűnik, de hatása nem nyomasztó. Bár meglehet, mégis ő a bűnös abban, hogy az ideálisnál kevésbé vibrál az anyag. Sikerültebb versenyző, mint legendás előde, több játékossággal hatosig juthatna, így be kell érnie 5 ponttal. Ami ennyi pénzért nyilván nem kevés.