Barta Károlyról és borairól írtam már egyszer-kétszer, most jött el a pillanat, hogy épülő pincéjét-borászatát-kúriáját is megnézzem Mádon. Úgy adódott, hogy a hordók és palackok tartalmából Homonna Attila közreműködésével vehettem mintát, ami azért is bizonyult különösen érdekesnek, mert az Alkeszen komoly, bejegyzésenként fel-fellángoló vita zajlik a 2010-es évjárat tulajdonságairól. A borász 2008 óta dolgozik Barta Károlynak is; korábban Orosz Gábor segítette a Király-dűlő tetejének újratelepítőjét. A címszereplő tulajdonosa amúgy tízes skálán 6-7, Homonna pedig 7 pontra érdemesítette ezt a sokat szenvedett esztendőt. Ezt látatlanban magam is túlzásnak tartottam – ebben közrejátszott, hogy az is visszafogottságra intett, amit Bott Juditék dűlőiben tapasztaltam október elején –, ám azok után, hogy megtudtam egy-két dolgot egy-két dologról, pláne világos, nincs értelme össze-vissza ítélkezni-átlagolni elhamarkodottan. A 2010-es, erjedőben lévő Barta-borok ugyanis igen szépek. Érvényes ez a Király szárazra koncepcionált furmintjaira éppúgy, mint a sárgamuskotályra vagy a leendő késői szüretekre, aszúalapanyagokra. Homonna azt mondta, kétféle szőlőt lehetett szüretelni október végétől, vagy 19 környéki mustfokosat, vagy 25 fölöttit. Azaz a száraz borok kevésbé lesznek testesek és alkoholosak, mint ami divatos – de hát az elegancia és a könnyedebbség sem ördögtől való –, az édesek viszont még kiválóbb egyensúlynak is örvendhetnek akár, savuk-cukruk egyaránt megvan hozzá. A botritisz is megtette a magáét, aki jól dolgozott, és a hátára vette a kézi permetezőt – traktorral sokszor tényleg nem lehetett bemenni a szőlőbe –, annak nem kell kidobnia az évet. Attól érdemes óvakodni, hogy végleges következtetéseket vonjunk le félkészségekből, de akármint lesz, azt sejtem, készülhetnek olyan borok 2010-ből, amelyek a legkifinomultabb ízlésű ínyenceknek sem okozhatnak csalódást. Palackokat is bontottunk. A Barta Pincénél három száraz furmintot töltöttek nemrégiben. Egyszerre került üvegbe a 2009-as alap és a hordóválogatás, valamint a 2008-as. Azért is, mert a már kétéves bor olyan kackiás acidokkal ékeskedett, hogy mivel almasavat nem akartak bontani, indokolt volt hosszan-hosszan hordóban hagyni. Bár a fa így egy árnyalattal hangosabb a kelleténél, a kristálytiszta struktúra és a dinamizmus kárpótlást nyújt mindenért. A kilencesek barátságosabbak, szélesebbek, különösen a válogatás számíthat minden furmintbarát osztatlan elismerésére. Ennek az évjáratnak a savszegénysége a maradékcukros kövérszőlőn és a késői szüretelésű furmint–sárgamuskotályon hagyott a kelleténél kedvezőtlenebb nyomot: ízesek, de nem csilingelnek. Helyettük is vibrál a 2008-as édes szamorodni. Hirtelen nem is tudom, ittam-e ennél klasszabat valaha. Az 1993-as Disznókő, a 2000-es Oremus, a 2003-as Szepsy és Kikelet jut eszembe, pályafutásuk csúcsának a csúcsán. Hihetetlenül komplex illat, krémesség, hibátlan szerkezet, végtelen ízharmónia. 8-9 pont, nem viccelek. A 2008-as 6 puttonyos aszú még többre juthat, de érnie-pihennie kell. Van a pincében még egy érdekesség: A Barta–Homonna páros kísérletet tesz a száraz szamorodni újraértelmezésére. 2008-as, válogatottan szüretelt borok erjednek még mindig a pincében – Möbius munkacímmel –, lassan, óvatosan, hogy egyszer eljussanak a 10-15 grammnyi maradékcukorig, a 15 pluszos alkoholig, és sikeres házasítás esetén kávé, szivar, akármi mellett megmutathassák, mi ez a műfaj voltaképpen. Hát így. Egy kapcsolódó programajánló a végére: a pinceáronosok pénteken Bumm néven rendeznek rendezvényt, Iványi Zsófia, Szászi Endre, Losonci Bálint és Ráspi művei mellett Barta Károlyékéi is csekkolhatók lesznek.