Albert gazda

Az osztrákokról elsősorban és mindenekelőtt a legjobb száraz rizlingek és zöldveltelinik iránti lelkesedésünk okán szoktunk írni, pedig van Wachauban más is. Persze az is igaz, hogy nem sok: az édes borok aránya itt és a legtöbb borvidéken is minimális, talán csak a Fertő-tó környéki ászoknál játszanak vezető szerepet a beerenauslesék és a trockenbeerenauslesék; elég, ha Alois Kracher vagy Robert Wenzel pincéjére gondolunk ez ügyben, nem feledve, vannak még tucatnyian, akikre érdemes lenne odafigyelni. Másutt ellenben a választék színesítése, nem pedig fő tevékenység gyanánt űzik az édesipart. A Weingut Knoll, a Krems és Melk közötti régió legnagyobbjainak egyike – ezt a bejegyzést okvetlenül linkelnem kell – is inkább tekintélyes, markáns, mégis ropogós és finom szárazairól híres. A 2007-es évjáratban alaposan beérhetett Unterloiben fölött a grüner veltliner arra predesztinált része, hiszen a jelentős cukor mellett 13,5-es alkoholt is tartalmazott a félliteresbe töltött címszereplő. Halvány aranyszín, dús illat, friss és aszalt gyümölcsökkel, figyelemre méltó ásványossággal. Vakon eszembe sem jutott volna, hogy veltelinit kóstolok. Az íze alapján sem. Nagy test, zamathegyek, fajsúlyosság, élénkség. Koncentrált és komplex – botritisz nélkül is. Tiszta, elegáns búcsú, példás egyensúly. Az osztrákok ebben a műfajban is a spiccen vannak. Tudom, szűkmarkú, illetve -keblű vagyok, amikor csupán 7 pontot osztok ki ennek a bornak. Pláne, hogy pikkpakk kiürült a palack.