HTML

Albert gazda

A bor nem élelmiszer-ipari termék, de nem is az istenek itala. A bort azért szeretjük, mert szórakoztat, és mert finom. A földön iszunk. Elég sokat. És ha lehet, jót.

Friss kommentek

  • 2colours: Aha. Szóval Hamvas széttrollkodott mindenkit néhány közhelyért? Még mindig nem az igazi... (2017.04.20. 19:47) A félreértett Béla
  • frezerxp: az előző hozzászóllást igencsak megkérdőjelezhető, ugyanis magyarországon még nem találkoztam olya... (2013.09.09. 20:35) Jean Balmont Cabernet Sauvignon 2008
  • rszabi: Nagyon vártam már. Napi szinten fog frissülni az új blog is? (2012.07.31. 12:44) Hát akkor igyunk
  • AG 2.0: iszunk.postr.hu/ (2012.07.30. 17:21) Tervek
  • önkéntes rendőr: Na asszem, az étterem be is zárt... (2012.07.04. 13:55) Ráspi Zweigelt Válogatás 2007

Címkék

2003 (16) 2005 (17) 2006 (68) 2007 (121) 2008 (132) 2009 (93) 2010 (22) alföld (18) aszú (17) ausztria (20) badacsony (20) balassa (10) balaton (41) bikavér (10) bock (14) bott frigyes (15) cabernet franc (18) cabernet sauvignon (34) chardonnay (30) chile (10) demeter zoltán (19) eger (39) emberek (11) etyek–buda (23) franciaország (13) furmint (47) gere attila (10) gondolatmenetek (37) hárslevelű (16) hatpontos (143) heimann (15) hétpontos (104) hilltop (11) hírek (42) hollóvár (10) jásdi (17) kékfrankos (19) légli (20) losonci (15) mátra (20) merlot (25) négypontos (66) nobilis (13) nyakas (10) nyolcpontos (48) olaszország (18) olaszrizling (37) oremus (12) ötpontos (129) pécs (11) pincék és borászatok (22) pinot noir (19) programok (20) rajnai rizling (24) ráspi (15) rendezvények (44) rozé (11) sauska (22) sauvignon blanc (16) somló (16) somlói apátsági pince (11) sopron (15) st. andrea (21) szászi (11) szekszárd (43) szentesi (14) szepsy (20) takler (16) tiffán (15) tokaj (93) vida (11) villány (55) wachau (11) Címkefelhő

Az aszú helye

2011.02.07. 06:00 AG 2.0

Voltam a Tokaj Oremusnál megint, előbb egy sor Mandolás furmintot kóstoltunk, a 2009-estől a 2003-asig, majd hat ötputtonyos aszút, 2006-ostól 1999-esig. Nekem aztán nincs bajom a Mandolással, konkrétan rajongtam több évjáratáért – a kilencvenkilencesért, a kétezresért, fénykorában a kétezerhármasért –, de ahogy gyakran, ezúttal is úgy éreztem, Hegyalja mégis a nemes édes borok hazája elsősorban. Azok az aszúk elképesztőek, a kétezerkettes és a kétezerhármas 9 pontos formában van, és ideje jöttén a kétezerhatos is ott lesz a spiccek spiccén. De nem borokat akarok elemezni most. Eszembe jutott valami. Bacsó András birtokigazgatóval egyebek közt arról beszégettünk, nincsenek könnyű helyzetben azok a borászatok, amelyek édessel akarnák meghódítani a világot. Lassabban megy, mint gondolták. Az emberek szárazat, ráadásul vöröset isznak mindenütt, és nem akarnak változtatni szokásaikon. Ezért muszáj keresni az aszú helyét a gasztronómiában, ezért kell kitalálni, aperitifnek jó-e, vagy vannak-lehetnek fogások, amelyek mellé odatehetnék, túl libamájon, desszerteken, ilyesmin; az utóbbi időben a fűszeres keleti konyhát is emlegetik ezen a vonalon. Megkérdeztem, mennyi aszú készülhet évjáratonként a borvidéken; abban maradtunk, legyen egymillió palack évente, átlagosan. Osztottam, szoroztam, arra jutottam, nem sok ez. Bár ahhoz persze sok, hogy a magyar piac fölvegye. Vagyis amikor azt állítom, a magyar bortermelőknek nem exportról kellene ábrándozniuk, hanem honfitársaikat kellene rábírniuk, hogy igyanak jót és sokat, akkor az Tokajra csak részben vonatkozik. A különbségtétel azért is indokolt, mert tartalmas vörös- és izgalmas fehérbor a világ minden táján található, aszúnk azonban csak nekünk van. És azért is, mert meggyőződésem, épp az aszúnak kell mennie elöl, húzni a szekeret, hogy mozdulhasson az egész. Nehéz ügy ez, értem, és nem is igazán tudom, hogyan lehetne feloldani a paradoxont, hogy ez a nemzeti kincs pont abban a kategóriában magaslik ki értékesen, amely iránt hosszabb ideje visszafogott az érdeklődés, és nem látni, meg fog-e ez a helyzet változni. Hát erre a témára biztosan nagy nemzeti stratégiát kellene szerkeszteni. Múltkor volt egy ötletem, hogy legyen az aszú a szilveszteri koccintás itala. Van egy másik is. Nem agyvihar eredménye, a gyakorlat szülte észrevétlenül. Egy ideje a nagyobb szabású kóstolásokat, baráti borozásokat édessel zárjuk. Amikor bírjuk. Mindig bejön. Nem is kell a legfajsúlyosabbnak lennie, hogy felfrissítsen, a legmasszívabb vörösök után is kiemelkedően teljesít. Úgyhogy itt van az aszú helye: az a dolga, hogy feltegye a pontot az i-re. Bárhol, bármikor. Már csak egymillió embernek kell elmagyarázni, hogy ez jó – és a haza fényre derül. Gyerekjáték.

22 komment

Címkék: tokaj oremus aszú gondolatmenetek

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az alsó középosztály ajándékba, paraszolvenciaként vásárolja az aszút - erején felül - ritka alkalmakra, vagy annak a felső középosztálynak, aki megengedhetné magának, hogy aszút vásároljon. A felső tízezer pedig nem tudja eltartani a drága tokajiakat, mert a sznobizmus rabja, időnként, látványosan whiskit is innia kell. :(
mi bo egy eve szoktunk ra az aszuval zarasra - legyen szo kostolorol, kozos vacsirol, bebaxasrol, mindig jol esett
Nálam azóta nőtt meg az aszúfogyasztás, mióta rátaláltam az exÁrvay és tsa (ma Sauska) 0,25l-es kiszerelésű Hétfürtös 5 puttonyosára. A kiszerelés mellett az ára is szimpatikus (1100-1350 Ft között a Metroban). A 2003-as még rendben van. A 2001-es, 2002-es már erősen palackfüggő.
Ezt viszem ajándékba is, mert ketten egyszerre megisszák és nem áll darabban a nem tudom meddig.
@loading: nálam nem maradna darabban:)
Lehet, hogy ez jó gondolat!
A kisebb kiszerelés elérhetőbbé tenné az aszúkat, és egyszerre el is fogyna. Fél liter sok egyszerre egy édes borból.
"Sajnálom a maradékot, inkább ki sem bontom".
Hihető.
@Benikuty: hónapok alatt sikerült visszaküzdenem magam borfogyasztását max. 3 pohár/napra nagyobb egészségügyi következmények nélkül. Abba nem fér bele egy 0,5l aszú. Szilveszterkor megtettem (2x0,25l): hashajtónak remek volt, bár ezt nem terveztem és nem is élveztem :(
Elnézést az őszinteségért.
Kibicként had szóljak én is hozzá :)

Az édes borok fogyasztási szokásai világszerte már majd háromszáz éve folyamatosan csökken. Az első lökést a cukorrépából való cukorkészítés lehetőségének felfedezése (Andreas Marggraf, 1747) adta és Napóleon a brit cukorblokádra reagálva pedig parancsba adta a cukorrépa feldolgozók tömeges építését. Ezáltal elindult az édes borok renoméjának azóta is tartó csökkenése. Ezt a trendet megállítani már vagy kétszáz éve nem lehet és teljesen felesleges is arra számítani, hogy mérvadó változás lesz ezen a téren.

Ami viszont fontos és kulcskérdés lehet az édes borok piacát illetőleg az az, hogy kétszáz éve a nagy minőségű prémium borfogyasztás egy össztársadalmi szinten nagyon-nagyon szűk réteg kiváltsága volt és azon belül az édes borok népszerűsége nagy volt.
Mára viszont a minőségi borok piaca nagyságrendekkel nőtt meg.
Vagyis lehet, hogy a fogyasztók kisebb százaléka iszik édes bort, viszont sokkal nagyobb a merítés. Soknak pedig a kis része is több mint a kevésnek a nagy része.

Ez azt jelenti, hogy az édes borok termelői előtt manapság a kihívást a globális (de ez a helyi piacokra is igaz) piac fogyasztóival való kommunikáció és az ő asztalaikra való eljuttatása a fő kihívás.

Vagyis marketing és logisztika és infrastruktúra

Ügyesen, következetesen és hosszú távú kommunikációs stratégia, jó kereskedelmi partnerkapcsolatok és a jelenleginél lényegesen jobb borvidéki infrastruktúra az ahol a megoldás van.

Nem a szárazfurmint a megoldás, nem a bor a fő probléma. Szepsy István, Királyudvar, Demeter Zoltán (és még sorolhatnám) már megmutatták, hogy lehet bitang jó és jól eladható édesborokat csinálni. Nem ez a probléma. A fogyasztók tájékoztatása a hozzájuk való eljuttatás és azok a viszonyok amiket egy turista a borvidékeken tapasztalnak, na azok az akadályok.

Mindez persze szigorúan szerintem :)
@loading: hát, igen. Nálunk is probléma, hogy ritkán kívánunk egymást követő napokon aszút inni (pénzügyileg is)...
Beszéltek itt összevissza...
Az aszú helye.. a poharamban van
:))
Én ebből az évi 1millioból bevállalnék simán négy öt palackot (szerintem nem rossz arány), de valahogy mindig tanácstalanul állok a polc előtt. Szóval nagyon sokféle van, nagyon nem olcsó és nagyon nem tudom követni, melyik igazán jó vétel közülük.

tb - zstv
@takács bálint - zsebtévé: Dehát pont ebben segítenek neked az ehhez hasonló közösségi oldalak.
Az az egymillió palack tényleg soknak tűnik. Jók az ötletek, de kevesebbet kellene ötletelni, ha nem lenne annyi szar aszú a piacon. Épphogy a külföldi lesz az, aki óvatoskodásból egy olcsóbbal kezdi az ismerkedést és sajna talál ilyesmit: ismeretlen pince, kibogozhatatlan eredetű aszúból egy rahedli van külföldön vagy akár a Ferihegyi dutyi free shopban, ami rögtön elveszi a kedvét a műfajtól. Amaronét még Veronában se nagyon találni 20 euró alatt...
Működik még ez a Tokaji Borminősítő Bizottság? Az összetételüket és a szándékaikat nemigazán ismerem, de vmilyen módon meg kellene különböztetni ocsút és aszút (lásd villányi kikerics, bár az se működik sajna olajozottan), majd kommunikálni, azzal nagyságrendileg redukálni lehetne a mellényúlási százalékot.
@BZoltan: Bevallom őszintén, míg a szárazakat valahogy tudom követni meg észben tartani, hogy mit-hol-mennyiért,ugyanez az aszúkkal nem megy.
Meglátom a polcon temérdek jónevű pincészet mégtemérdekebb szép butéliáját, 3-4-5-6 puttonyos változatban, nagyon távoli évekből és nem olyan távoliakból. Mindezt 3e Ft-tól felfele bármilyen árkategóriáig... Szóval fogalmam nincs, hogy melyik évjárat milyen volt aszú-szem-pont-ból Hegyalján és kitől-melyik-mennyiért jó vétel, melyik meg nem.
Nem kevésszer van itt posztolva aszú, annál ritkábban van hozzá ár és beszerzési lehetőség.
Szóval mire odaérek, hogy levegyek valamit a polcról, mindíg elbizonytalanodom.
Pedig rendszeresen olvasom az ehhez hasonló közösségi oldalakat.
Mellesleg, ha a BBuy listán szerepelhet 3-4e Ft-os bor, akkor lehetne ott néhány (esetleg könnyen hozzáférhető) aszú is akár 5-6e Ft-os árkategóriában.

tb - zstv
@Benikuty: Köszönöm.
@takács bálint - zsebtévé: "nagyon sokféle van, nagyon nem olcsó és nagyon nem tudom követni, melyik igazán jó vétel közülük"
Szerintem a meghatározásod bármely más bortípusra is illik. Egy "hétköznapi fogyasztó" szemszögéből pedig biztosan.
@zoli: Ez a lényeg! Az aszúnak nevezett lötty. Rontja az "aszú" renoméját, és a turista mindig az olcsó termék irányába megy. Nem csak a turista, az átlag magyar vásárló is.
Van egy közös Egerben, és Tokajban. Az odalátogató idegen, aki nem ismeri a jobb termelőket, találomra választ azokból, amelyekkel találkozik. És nem a minőségiekkel fogadja a város.
"meg kellene különböztetni ocsút és aszút" Kulcsmondat. Miért lehet aszúként forgalomba hozni silány terméket? Ezektől el kellene venni az aszúként való forgalmazás lehetőségét.
Nem tudom miért, Karácsonykor mindig aszút iszunk.
Kézenfekvő lenne, ha a hagyományos külpiacok, pl. tőlünk északra is bevállalnának valamennyit az egymillióból, de ahogy többen is írjátok, elkeserítő "aszú"-kat lehet mondjuk egy pozsonyi hipermarketben látni. (Ezeket szerintem csak azért veszik, megerősítsék a hitüket, hogy az ő tokajiaik sokkal jobbak, mint a magyarok...)
@fugu: Ugyanez elmondható szerintem minden magyar borvidékről. Ez úgy általában a magyar bor egyik betegsége.
Elmegy a fogyasztó egy nagyobb boltba és mit vesz le a polcról ha Somlóit akar. Elmegy a turista a Somlóra és milyen pincékbe téved be? Milyen borokat mérnek a hegyen és környékén levő éttermekbe?

Nincs semmilyen ésszerű és működőképes termékdefiníció, nincsenek érthető termékkategóriák. A gyenge alapborok egy néven, egy kategóriában futnak a komolyabb borokkal. Ha pedig pedzegetni kezdené valaki ezt a problémát akkor vagy agyonhallgatják az illetékesek vagy ledorongolják.
Nemrég azt mondta nekem egy ismerősöm, hogy Ő nem szereti a Tokajit. Néhány mondat után kiderült, hogy ennek az oka az lehet, hogy amit eddig ivott, az borostyánszínű oxidált ócsó kerházas, vagy "sajátmárkás"(!) volt. (Azért ez is tragikomikus nem? Sajátmárkás Tokaji Aszú!)
Azt be kell ismerni, hogy néhány tokaji tétel árcédulája valóban meghökkentő (az átlag fogyasztó számára). Mi tudjuk mi áll a számok mögött, ezért magasabb az ingerküszöbünk.
Aszút általában borkóstolókon iszom, venni ritkán szoktam. A nagyobb borfesztiválokon azzal szoktam zárni az estét.
Míg egy üveg bort akár együltő helyében is meg tud inni egy ember, az aszúhoz már társaság kell. Értő társaság. Akik nem azt mondják egy aszúra, hogy "jajj de jó édes".
Leírom, estetleg mások nem értenek egyet vele: édes bort kóstolni sokkal nehezebb, sokkal nagyobb figyelmet, hozzáértést kíván. Szerintem ez a legfőbb oka, hogy kevesen keresik, kevesen adnak ki rá annyi pénzt.
A magam részéről én pont a borkóstolókon szoktam át az aszukról a Late Harvestekre, és hogy-hogynem pont az Oremusnak köszönhetően...namajd most hogy visszahozzák helyette az édes szamorodnit jó kis válaszút elé kerülök
süti beállítások módosítása