Vagy észrevette az olvasó, vagy nem, de az a helyzet, hogy az utóbbi időben sokkal kevésbé kerülnek szóba nálam borpolitikai kérdések, mint eleinte. Saját blogom hajnalán is napirendre tűztem ilyeneket, a marketinges, egységes bortestületes témákat fontosnak tartottam. Nagyjából akkor távolodtam el tőlük, amikor bedöntötték a Magyar Bormarketing Kht-t. Egyszer csak elhatároztam: nem érdekelnek engem a belső harcok, nem törődöm többé a küzdelemmel a fillérekért, úgysem vezet ez az egész sehova. Aki megszerzi őket, örül, hogy elköltheti, és ha részen értelmesen költi el, örülök én is. Közben pedig iszom – a földön, elég sokat, lehetőleg jót –, és drukkolok azoknak, akik a jót készítik, saját erejükből, továbbá drukkolok azért, hogy minél többen készítsenek jót. Vannak biztató jelek, hadd utaljak a legfrissebbre. Hogy még egyszer, szándékaim szerint utoljára előveszem ezt a történetet, annak az az oka, hogy a kormány, konkrétan a vidékfejlesztési minisztérium az aktuális trendeknek megfelelően visszaállamosította a bormarketinget. Azt korábban is lehetett tudni, másmilyen rendszerben kezelik ezentúl a járulékbefizetéseket – ismét komoly szerephez juttatva a mumus Agrár Marketing Centrumot –, majd a miniszter szerdán, december 1-jei hatállyal kinevezte az újjáalakuló Bormarketing Bizottság tizenhárom tagját. Hogy ne kelljen lapozni a nevekért: Mészáros Péter marketingszakember, Csutorás Ferenc borász, Geönczeöl Attila marketingszakember, Klément György Zoltán borász, Simon Péter jogász, az AMC igazgatója, Tálas László borász, Csathó Pál marketingszakember, Kampósné W. Grácia marketingszakember, Rigler Zsolt marketingszakember, Marozsán Judit borász, Szepsy István borász, Ács Dóra marketingszakember, Farkas Zoltán marketingszakember. Nem tudom, a kiválasztás hogyan zajlott, annyi biztos, vannak a listán érdemdús emberek többen. A marketingszakemberek között ugyanakkor kereskedőket, újságírókat és grafikusokat is látok, míg a borászok közül háromról eddig nem hallottam. Utánuk néztem, az egyik bloggerkolléga számára élményt jelentett Tálas László egy remek bora, a Hadobás Pincétől (itt dolgozik Marozsán Judit) finomat még nem kóstoltam, rosszat igen, az Aranyhegyi Pinceszövetkezet (Klément György Zoltán munkahelye, ha az internet nem hazudik) meg alföldinek számít, fontos, hogy képviselje valaki ezt a hatalmas régiót. A borászszervezetek a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával karöltve tiltakoznak, a karaván halad. Nem vagyok benne biztos egyébként, hogy rossz irányba. Előre honnét lehetne tudni ezt? Ha egyszer az eddig viaskodók képtelenek voltak egyfelé húzni, tényleg csinálni kellett valamit. Ahogy lesz, úgy lesz. Mellesleg érdemes belegondolni, hogy ez a milliárd mennyit is számít a sokszorosan ennyi, nem éppen átláthatóan kiszórt európai uniós támogatásokhoz képest. Egyszóval: sírjunk vagy kacagjunk egy sort – ki-ki vérmérséklete szerint –, aztán igyunk. Az legalább meglátszik.