Három egri bejegyzés után itt a negyedik, lehet, hogy ötödik is lesz, de ez még nem biztos. Az ostorosi Orsolya Pincéért általában a vörösborok okán szokás rajongani, különös tekintettel a kadarkára, a 2009-est például előbb az egyik, majd a másik kolléga helyezte roppant magas polcra. Nekem ehhez képest sokkal kevésbé tetszett a Kézműves Borok Háza-kóstolón, hiába, már megszoktam, hogy én más szemmel nézem a dolgokat, vagy hogyan is kell ezt mondani pontosan. Az Abrakadabrát viszont egy alkalommal igencsak ígéretesnek sejtettem, úgyhogy nemrégiben szermányoltam belőle egy üveggel itt – még akkor, amikor a már megénekelt Parolára is lecsaptam –, kedden jött el a kidugózás napja. Hatvan százalék chardonnay, negyven százalék olaszrizling, 14,5-es alkohol, száraz, mindezt a címke meséli. Szép szín, középmély, egyúttal mutat zöldeket is. Meghökkentően dús, édes, meleg karakterű illat, érett alma garmadával, méz és virágok, nem kevés ásványosság. Klassz. Szájban elég nagy test, olajos és krémes, a szesz első nekifutásra fűt és csipked. Komplex és koncentrált, a savak agilisak, intelligensek. Az édesérzet a kortyban és a lecsengésben is visszaköszön. Könnyed eleganciáról nem beszélhetünk, de illat- és íztisztaságról, zamatgazdagságról igen. Nincs mese, az ilyen bort is szeretem. 7 pont. Orsolya-munka még soha nem jött be ennél jobban.